Mi ez a "ne tiltsuk a kamaszt, mert csak azért is csinálja majd" hozzáállás manapság?

Na, akkor leírom az én történetemet.

15 éves koromtól engedtek bulizni, nem túl sok pénzzel, de bőséges idővel engedtek el akár minden héten (hajnal 4-re kellett hazaérnem). Sosem voltam részeg, bár alkohollal már akkor is kiszolgáltak minket, nem dohányoztam.

Egy idő után ez is kevés volt, s persze úgy gondoltam elég nagy vagyok ahhoz, hogy más városba járjak discoba. Kérdeztem szüleimet, nem engedtek, sőt megtiltották.

Ekkor úgy döntöttem, hogy a "barátnőmnél alszom", a "barátnőm pedig nálunk". Jól átvágva a szülőket vonatra szálltunk, és 20 km-rel arrébb buliztunk. Ezt pár hétig eljátszottuk, minden alkalommal 8 körül indultunk el, és a hajnali 3.17-es vonattal jöttünk haza.

Sőt az első koncertre is titokban mentem, "többnapos pizsamaparti" címen 17,5 évesen Bp-re. Ez 160 km-t jelentett!!!

Sosem derült ki, én világosítottam fel anyámat 23 évesen, amikor épp szidott egy családtagot, hogy engedheti a gyerekének....

A felvilágosítással sem törődtek, úgy gondolták, csak van annyi eszem magamtól is, meg hát tanítják az iskolában...

Na, én ezt nem szeretném. Ha menni akar, inkább menjen, de tudjam hol van, sőt inkább elvisszük/érte megyünk, ha neki így jó lesz.

Nem lettem elveszett ember, két diplomával boldogan élek a családommal, szeretetben, békességben.

A gyerekeim még viszonylag kicsik, de remélem, nem fogom elfelejteni, hogyan, miként éreztem akkor.

Mondok egy példát. 14 éves vagyok (jaaaa, le lehet hurrogni, hogy hülye kamasz), egy éve az apámék mindnet tiltottak. Könyvet, zenét, TVmüsort, számítógépet, szórakozást. MINDENT.

Negatív eredmény: szorongtam, kialakulóban volt egy szociális fóbia, depresszió, vagdostam magam, semmit nem kommunikáltam, nem volt étvágyam, életkedvem, ki sem mentem a házból, ha nem volt muszáj, inkább nem vettem nyáron fagylaltot, minthogy utcára, boltba, emberek közé menyjek. Nem hallgatthattam azt a zenét, amit akartam- tilosban szólt. Nem olvashattam, amit akartam; a barátnöimtöl kértem kölcsön, ez is "feketén" ment.

Pozitív hatás: két idegennyelvet beszélek perfekt, mert ezeken írtam naplót.

A szüleim kb egy éve rámhagytak mindent.

Pozitív hatás: helyrerázódtam, jó kapcsolatom a szüleimmel, nem vagdosom magam, mindent szabad. Azt csinálok, amit akarok. DE eddig még MINDIG 8ra itthonvoltam /megbeszélt idö/, semmi hülyeséget nem csináltam, boldog vagyok.

negatív hatás: NINCS

Ezen gondolkozz le kicsit.

nem mindenki ugyanolyan tökéletes mint te

attól mert te konformista vagy, attól másnak még nem kell annak lennie

Van,amit tiltani kell és megakadályozni,de nem lelki terrorral,hanem magyarázással.Lehet,hogy a gyerek elsőre nem fog belőle érteni,ilyenkor kell az adott dolgot mindenáron megakadályozni,ha az életveszélyes,vagy rontja az egészségét..stb.A drogozást észre kell és észre lehet venni,akkor pld.nem azt kell csinálnod,hogy nekimész a gyereknek és bezárod a sötét szobába,hanem meg kell vonni a zsebpénzt egy időre.Ha pedig a gyerek a zsebpénzét diákmunkából szedte össze és ezt költötte drogokra,akkor meg el kell beszélgetni elég keményen a gyerekkel,hogy észheztérjen.Ha meg ez sem megy,akkor elvonóra vinni.

Viszont ha nem drogozik,nem iszik,akkor nyugodtan el lehet néha engedni bulikba..persze azt sem minden hétvégén.Ha pedig mégiscsak minden hétvégén,sőt majdnem minden hétköznap(nyáron) el van a gyerek engedve,akkor hamar egy leélt kis senki lesz belőle,akiből később szürkeegér lesz.

Viszont ha a gyereket burokba nevelted,akkor előfordulhat bizony,hogy később próbálja magát kiélni és mindenki megszólja majd,mert a társadalom nem nézi azt jó szemmel,hogy 30 évesen kezd el valaki diszkóba járkálni,meg 40-50 évesen a gyerek nélkül elmegy hetekre nyaralni..stb. és közben a gyerek a 60-70 éves nagyira van bízva,ahol ókori nevelési elveket kell követnie..abból sem származik semmi jó.

Meg kell találni a középutat.A gyereknek is be kell látnia dolgokat és a szülőnek is.Nem a trend után kell menni,nehogy félreértsetek.. de azért az sem jó,ha egy szülő régimódi.

Nálam konzervatívak voltak és ma úgy érzem,hogy nem jártam jól velük.Nem tudtam beilleszkedni..de bölcsebb lettem.:) Mások hibáiból is tudok tanulni,nem csak a sajátomból.

17/L