Ki mit gondol erröl?

Utolsó válaszolóval értek egyet. Én sajnos olyan helyen élek, ahol nemhogy diákmunka, de más munka sincsen, így én sem dolgozok. Szeretnék, de nem lehet. A szüleimnek van munkája, én tanulok, szerintem természetes hogy amíg tanulok, addig támogatnak. Én is így tenném a gyerekeimmel, segíteném amíg rászorul.

Egyetem mellett van idő dolgozni, így nőttem fel. A másodikat végzem munka mellett. Nem egyszerű, de mivel magam fizetem a költségeim, a minimum, hogy dolgozom is. Nem kamu szakokat végzek. Szerintem a fiatalok többsége túlsajnálja saját magát, ahelyett, hogy kihozná magából a maximumot. Könnyebb úgy, hogy anyuci főz, mos, takarít és más dolguk sincs, mint olvasgatni, eljárni a haverokkal, mindezt 25+ életkorban... könnyebb. Csak én nem tartom követendő példának. A szülő nem csak anyagilag tudja megadni a gyerekének azt a "mindent", hanem ezzel is, hogy mozgásra serkenti, kitartásra bíztatja, és önállóságra. Ez sokaknál elmarad, és ott fog állni egy fiatal férfi vagy nő, szép diplomával úgy, hogy életében nem vásárolt be, nem osztotta be a fizetését, nem intézte a rezsicsekkeket (volt 26 éves ismerősöm, akinek én segítettem kitölteni egy csekket, mert még sosem látott olyat... félelmetes!) Azt gondolom, ez is a felnőtté válás része. Az is, hogy ha teljesen felnőtt emberként élek valahol, akkor már csak saját magammal szembeni elvárásból is besegítek a rezsibe, vásárlásba, életbe. Alapnak kellene lennie, nem kivételes ötletnek.

Szerintem az rendben van, hogy elküldöd őket diákmunkára, de a pénzt hagyd meg nekik! Csupán azt kösd ki 18 éves koruktól, hogy ha élelmen kívül valami kell nekik, azt már a saját pénzükből vegyék meg!