Mégsem természetes dolog homokosnak lenni? Esetleg ha van homoszexuális, az mit gondol erről?

Amikor csak odáig olvastam, hogy itt egy "tanulmány", akkor azt hittem, hogy egy hiteles oldalt fogsz linkelni.

Sajnos ez nem sikerült...

A legjobb amúgy az ilyen "tanulmányokkal", hogy azt hoznak ki belőlük amit akarnak. (Pl. hogy a dohányzás javítja az egészségi állapotot, vagy az alkohol meghosszabbítja az emberek életét.)

Senki nem állítja, hogy a genetika és a veleszületés 100%-san átfedő dolgok, ez a kuruc legnagyobb csúsztatása. Számtalan ilyen próbálkozás van egyébként az USA-ban a fundamentalista keresztény pénzemberektől, hogy a szakterületük szélén álló, különösebben nem neves kutatókat megkeresik, hogy az XY alapítványukon keresztül szívesen szponzorálnának egy kutatást és aztán mellékesen hozzáteszik, hogy "Magánemberként ugye Ön is úgy gondolja, ahogy én?"*kacsintás*. Sajnos van annyira elkurvulva a tudóstársadalom, hogy ha nem is elsőre, de tud találni olyanokat, akik lelkes igennel válaszolnak.

A lélek számtalan aspektusát nem lehet génpárok megnevezésével indokolni, mégis nyilvánvalóan ott vannak. Az egyik újszülött a plüssmaci után nyúlna elsőre, a másik a plüsskutyáért. Nekem olyan lány tetszik, aki te lehet, hogy undorítónak tartanál. Van, aki gond nélkül tanul meg 10 nyelvet 20 éves korára, más 10 év angol után is épp csak makog.

Egyébként pedig a homokos szó sértő, ne használd. Számtalan két vagy több jelentéstartalommal rendelkező szavunk van. A csillárban világító dolgot sem hívod izzónak csak azért, mert a gyümölcs megnevezését tartod elfogadhatónak.

"ha egypetéjű ikrek közül nagyon ritkán lesz homokos mindkét tag, akkor mitől lenne ugyan a génekben?"

Ha viszont gyakrabban fordul elő, hogy egy ikerpár közül csak az egyik homokos, az pedig éppen azt cáfolja, hogy ez nem csak neveltetés kérdése lenne.

Ugyanis az ikreket a romantikus filmekkel ellentétben nem szokták olyan gyakran elválasztani, és ugyanolyan körülmények között nőnek fel, de javíts ki ha tévednék.

" hogy a szakterületük szélén álló, különösebben nem neves kutatókat megkeresik,"

A képlet még ennél is szomorúbb. Képzelj el egy kutatót, aki teszem azt 5 éve Nobel díjat kapott valamelyik publikációjáért. Azóta a neve a feledés homyályába merült. Szegény csak azt várja, hogy megint, istenem, csak még egyszer felkapja a nevemet a tudomány, de legalább a sajtó.

Kérdező, a neten mindenre, és mindennek az ellenkezőjére találsz bizonyítékot. Ez speciel nem az volt.

Van homoszexuális, és a következőt gondolja a kérdéskörről:

A homoszexualitás okai a mai napig tisztázatlanok, csak különböző elméletek és azokat valószínűsítő vizsgálatok léteznek (amelyek bizony nem 100%-ig függetlenek vagy részrehajlásról mentesek).

Ettől függetlenül én pont teszek rá, hogy mitől lettem meleg. Nem érzem úgy, hogy bármit számítana, hogy genetika, vagy magzatkori hormonális hatások, vagy neveltetési, szocializációs faktorok miatt szeretem a pasikat. Ami számít, hogy így érzem teljesnek magam, így élek meg két igen alapvető emberi érzelmet, a szerelmet és a szexuális vonzódást, így akarom leélni az életemet, és amíg nem ártok vele másoknak, addig érzésem szerint az égvilágon senkinek nem tartozom elszámolással vagy magyarázattal. "Miért?" Mert így vagyok boldog, azért.

Felőlem a tudományos közösség vizsgálódhat, a Kurucinfó meg félremagyarázhat, fröcsöghet, ahogy nekik jólesik, attól még azzal fogok ágyba bújni, akivel nekem jólesik.

Volt szerencsém.