Elolvastam a lányom (16) levelezését, hogy mondjam el neki?

"Hiába kérsz bocsánatot, a bizalmat örökre elveszted. Igy se sok lehetett mar, ha egyszer eltitkolt valamit."

Mutass már egy 16 évest, aki mindent elmond a szüleinek...És nem a bizalmatlanság miatt, hanem mert 16 évesen vannak az embernek titkai. Ez nem baj (általában, ha nem drogozni készül).

Én jó tanuló voltam, sose jártam sehova, mert nem engedtek, de még pl. a játszótérre se iskola után ahova a többiek mentek együtt lógni felsőben. Így aztán nagyon társaságom sem volt. Egyszer írtam egy levelet és totál kiszíneztem mindent benne, mert tisztában voltam vele, hogy tök jelentéktelen vagyok, sose csinálok semmit, és semmi sem történik velem. Na ná, hogy anyám kutatott mindig utánam és azt is elolvastam. Az ég a földdel összeért. Persze nyilvánvaló volt, hogy semmi se igaz belőle, mivel folyton otthon ültem, de szinte el sem hitték. De mindig ez ment. Folyton turkált utánam, átnézte a szemetemet (!) meg ilyenek. Úgy 16 éves koromra jól megtanultam kijátszani és tulajdonképpen kettős életet éltem. Mutattam otthon valamit, de a valóság tök más volt. Úgy hazudtam, mint aki könyvből olvassa, mindig volt, aki falaz stb.

Érdekes hatása volt ennek az életemre, meg a személyiségemre, nem mondom, hogy olyan jó volt így, viszont amúgy egy szerencsétlen penészvirág lett volna belőlem, akinek mindenki szarik a fejére.

Soha nem hazudtam nekik, ott siklott ki a dolog, mikor eleve úgy kezeltek, hogy kutattak, nem engedtek, figyeltek, gyanúsítgattak én meg úgy lettem vele, hogy ha úgy is el vagyok ilyennek könyvelve, akkor minek erőlködjek? Na meg amúgy is szar nem csinálni semmit.

25 éves felnőtt külön családos nő vagyok. A mai napig elhallgatok előlük mindenféle fontos dolgokat.

ja és a megvetett nevelésű unokatesóm (neki sokkal több meg volt engedve és az egyenlő félként kezelés és tényleges megbeszélés hívei voltak - nem az, hogy mondjuk azt, hogy megbeszéljük de valójában leülünk a gyerek kussol és a szülők megmondják a frankót) a mai napig állati jó viszonyban van a szüleivel, mindent megbeszélnek, és összességében olyan lett, amire mindenki büszke.

Én meg kiszabadultam otthonról aztán.. hát mit mondjak. Nekem jó így, tök jó életem van, de nem lettem a szülők álma, sőt.