Valaki figyelne rám és a porblémámra?

Az én javaslatom az, hogy tanulj! Ha 17 éves vagy, akkor jövőre érettségizel elvileg. 1 év kitartás, utána pedig felvételizel egyetemre mondjuk egy olyanra, ami nem a városban van. Kollégiumban kb 0% az esélye annak, hogy ne legyen egy rahedli barátod/barátnőd. Annyira kell figyelni, hogy el is végezd az egyetemet szóval tanulni is kell, de hidd el simán teljesíthető amellett is, hogy bulizol egy csomót.:) Ráadásul a szüleid sem tudnak majd beleszólni a dolgaidba. Egy kicsit önállóbb is leszel.

Na jó mondjuk addig is boldogulni kell valahogy így aztán tényleg valamilyen úton módon kommunikálni kellene a szüleid felé hogy nagyon nem jó a helyzet. Amúgy van egy olyan érzésem azért bagatelizálják el a problémáidat, mert úgy gondolják, hogy idővel Te is rájössz, hogy vannak sokkal komolyabb, komplexebb gondok is az életben. Ők sajnos csak azt nem veszik figyelembe, hogy mindennek eljön az ideje és annak még nem jött el, hogy Te magad is ezekkel a problémákkal törődj. Neked is megvan a sajátod, habár nem szabad felfújni fölöslegesen.

Szia.Sajnos sok olyan tényező van jelen a jelenlegi helyzetedben, amit elfogadni lehet, változtatni nem sokat tudsz. A szüleid azért dolgoznak, hogy legyen miből élnetek,enni, lakni, stb..,te meg abban a korban vagy amikor sok lelki beszélgetésre van az embernek szüksége, mert egy határhoz érkezett, már nem gyerek, de még nem felnőtt, a felnőtté váláshoz rengeteg dolgot kell elsajátítani, megérteni, tudni, amit ha a szülők nem segítenek, akkor bizony a felnövő gyerek iszonyú egyedül érzi magát, bizonytalan magában, a szüleiben, ez teljesen érthető, én is ezt éltem át, és nekem mindent a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, mert a szüleim nekem sem segítettek ilyen téren, nem érdeklődtek a lelkem iránt,nem volt idejük rám, mert pénzt kellett keresniük ahhoz hogy az élet anyagi dolgait fenntartsák, csakhogy az élet nem csak anyagi dolgokból áll,sajnos a lélekre nem jut idő. Én azt tanácsolom, ne tőlük várd hogy megoldják a lelki bajaidat, mert nem fogják, nekik van saját bajuk, ha csak magadra számítasz-e téren, akkor meg fogod találni magadban a válaszokat,vedd fel a lelkeddel a kapcsolatot és fogsz tudni magadon segíteni, hidd el hogy az élet arra fog vezetni, amerre a válaszok vannak, csak kérdezned kell, és felelősséget vállalnod magadért, az érzelmeidért.

Higgy abban hogy te vagy a válasz minden kérdésedre, ki más tudhatná, hogy neked mi a jó, ha nem te magad?

Szilvi

És még valami, amíg azt gondolja az ember, hogy neki mások tanácsára, odafigyelésére van szüksége hogy ne érezze egyedül magát, addig mindig függő helyzet alakul ki,és mindig egyedül lesz, mert másoktól várja a boldogságot, a megoldást,tehát másoktól függ a boldogsága, és nem ő maga akarja megoldani a problémáját.Persze egy 17 éves embernek szüksége van arra, hogy meghallgassák a szülei, és éreztessék vele, hogy mellette állnak.Erre én sem számíthattam sajnos, és bizony nagy bajt okoztak ezzel, semmi önbizalmam nem volt, és hozzám hasonló emberek társaságában találtam magam hasonló problémákkal, konkrétan majdnem minden nap részegre ittuk magunkat a haverokkal, mert a szüleink nem figyeltek ránk! Aztán amikor látták anyámék hogy problémáim vannak, én voltam a rossz, mivel nem voltak szellemileg, és érzelmileg érettek a szüleim, hogy észrevegyék az összefüggéseket az ő hozzáállásuk, és az életemben bekövetkezett következmények között.Magyarán nem jöttek rá, hogy azért iszom, mert ők szarnak rám, és úgy érzem nem törődnek velem.Most 36 éves vagyok, és anyám még mindig nem látja a tettek és következmények közti összefüggéseket.Igyekszem sok pszichológiai témájú könyvet olvasni, és előadásokat hallgatni, hogy fel tudjam dolgozni a múltat. Reménykedni lehet csak, hogy a te szüleid szellemileg érettebbek.Valahogy mégis közöld velük, hogy te vagy a gyerek, és ők a szülők, akiknek elvileg segíteniük kéne hogy minden szinten fejlődhess, és biztonságban érezhesd magad. Sajnos nem sokan mondhatják el, hogy a szüleik szellemi, lelki, anyagi biztonságot nyújtottak számára, de ehhez olyan stabil nevelésben kellett volna a szülőknek is anno részesülniük,hogy ők is épek maradjanak, és mint tudjuk ez ritkaság eme pénz és hatalom központú,profitéhes,eszement világban, egyáltalán az is csoda, hogy viszonylag ép elmével felnő egy ember!

Szeretettel kívánok épséget,és egész emberré válást: Szilvi