Valaki figyelne rám és a porblémámra?
Egyedül vagyok , és nem tudok kivel beszélgetni. Tudom, hogy nem ez az oldal a legalkalmasabb ilyeneket megbeszélni , de talán segít valamit ha leírhatom.
17 éves lány vagyok , szörnyen magam alatt vagyok. A szüleim rengeteget dolgoznak , már már alig látom őket , észre sem veszik ha valami bajom van . EGyfolytában leszidtak a házi munkák elvégzése miatt. Pedig megteszem a tőllem telhetőt. Kaptam pár rosz jegyet az iskolában ezért is leszidást kaptam. Megértem hisz csak jót akarnak nekem . De nem tudok semmire koncentrálni . Minden nap úgy fekszem le és kelek , hogy csúnyának érzem magam , reménytelennek és butának. A szüleimel a kapcsolatom kiskorom óta rosz , nem merek nekik semmit elmondani. Álltalában minden poénként fognak fel és nem vesznek komolyan. Egyfojtában bántanak , legalábbis én teljesen így érzem.
A szüleim nagyon ellenzik azt hogy a barátnpim és a barátaim nem minta tanulók és minta emberek , ezért tiltanak tőllük. A barátomtól is eltiltottak így szakítanom kellett. Odáig jutottam , hogy senkim nincs... és semit nem tudok csinálni , napok óta csak a szobámban töltöm az időt , sírok és sajnáltatom magam de nem tudom mihez kellene kezdenem
1. vagy leülteted a szüleidet, és elmondod nekik ami bánt a-tól z-ig
2. ha ennyire ramaty a kapcsolatotok, akkor éled az életedet, ahogy eddig is, de nagyon gyorsan találsz magadnak valami szuper elfoglaltságot, ami tényleg örömet okoz (pl. torna, futás, mittomén gyöngyfűzés)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!