Mit tegyünk ebben a helyzetben?

Nagyon nehéz kérdés... én is tanítottam alapítványi iskolában, pontosan értem, amiről írsz... És többek között ezért nem szeretném az egyébként magasan funkcionáló auti lányomat speciális iskolába járatni.

Nem írod, hogy a te autijaid milyen szinten funkcionálnak... integrálhatók-e, stb. Ez nagyon lényeges. Kamaszkorban talán a legnehezebb a megfelelő közeg biztosítása, ugyanakkor azt is gondolom, tapasztalom, hogy a gyerekeknek is meg kell tanulniuk elsajátítani azokat az eszközöket, amikkel képesek valamilyen szinten beilleszkedni, kezelni a konfliktusaikat. Erre vannak tréningek, kimondottan kamaszoknak. Tehát mindkét oldalnak meg kell tanulni alkalmazkodni... bár hangsúlyozom, tényleg függ attól, hogy milyen szinten funkcionáló autikról van szó.

Nem, nincs olyan, hogy reménytelen helyzet. Illetve szinte biztos, hogy mások is voltak így, és talán találtak jó megoldást.

Érdemes lenne az auti.hu-n, vagy az AOSZ-nél érdeklődni (mentorszülő hálózat, stb).

A GyK nem biztos, hogy a legmegfelelőbb hely ebben az ügyben.

Az AOSZ-nál, illetve a Vadaskertnél érdeklődj viselkedéstréning, kortárs csoportok irányában. Tényleg meg kell tanulniuk kezelni a felmerülő szituációkat, hogy ne váljanak célponttá - "sajnos" ez közös felelősség, nem lehet csak az NT-ktől elvárni, hogy ők alkalmazkodjanak, hanem az autiknak is meg kell próbálni megérteni ezeket a viselkedési mintákat, ebben pedig csak autizmusban jártas szakember tud segíteni!

Nekem 6 éves a lányom, és az ovis integrációja fantasztikusan jól sikerült, most úgy fejezzük be az óvodát, hogy 3 kölcsönös baráti kapcsolata van a csoportjában, ami - talán mondanom sem kell - egy auti esetében egészen kirívóan nagyszerű eredmény. Hasonlóan jó prognózissal kezdjük az iskolát szeptemberben, "normál" általános iskolában, de persze gondos megfontolás előzte meg az iskola, és főleg a tanítóválasztást. Tudatosan olyat kerestünk, akiről tudjuk, hogy nagyon jó az integrációban, a "másság" elfogadtatásában.

Kamaszkorban ez már lényegesen nehezebb, pláne ha már kudarcok is érték őket. Én azt hiszem, a helyedben párhuzamosan próbálkoznék a szociális fejlesztéssel, tréningekkel és az iskolaváltással (tiszta lappal, de úgy, hogy legyenek "eszközeik" az alkalmazkodáshoz).

Az a baj, hogy az autik szeretnének barátkozni, főleg, ha kamaszok, de nincsenek meg az eszközeik ehhez.

Nekünk a Vadaskertben azt mondták, hogy ebben a korban kimondottan a csoportos tréningeket javasolják.

Tudom, hogy nehéz, mert gyakran válnak célponttá, sajnos ezt én is látom, tapasztalom, néha a saját gyerekemnél is, meg másoknál is. És mivel nincs eszközük, ezért nem tudják kezelni az ilyen helyzeteket.