Mit csináljak a kamasz lányommal? Nagyon régen láttam őszintén nevetni.
15 éves lesz, mindig is kitűnt valamivel. Most ott tart, hogy leperegtek róla a kamubarátai, még nyár elején, amit én személy szerint nem is bánok, mert csak kesergett miattuk is. A nyarat szinte teljesen egyedül töltötte, próbáltuk a férjemmel rábírni, hogy kimozduljon, de csak rajzórákra járt be a tanárjához meg néha meghívta egy haverja ebédelni hozzájuk, utána már vele is ritkultak a találkozások, akkor elvittük magunkkal nyaralni a legjobb barátnőjét, ez segített kicsit.
Megkezdődött az iskola, ahol nincsenek nagyon barátai (más városba jár, csak a nyár elején elvesztett emberek járnak oda). Őszintén sajnáltam, látszott rajta, hogy le van törve, semmi kedve bemenni, néha szimulált is, párszor engedtem is neki.
Még mindig szinte csak rajzórákra járt, néha az említett barátnőjével ment moziba, vagy ahhoz a haverjához járt föl. (Tél közepe felé már azt is csak akkor, ha említettem neki, vagy én is mentem a srác anyukájához.)
Szilveszterkor meglepett, hogy elkéretődzött, el is engedtem, utána egy hétig is járkált el, koncertre, moziba, xBoxozni, aztán megint maradoztak el ezek.
Pár hete a férjem meglátta, hogy sebes a csuklója, beszéltünk vele erről, és megígérte, hogy nem fogja többé csinálni, itthon nem engedem, hogy cipőfűzőt hordjon a csuklóján, ellenőrzöm.
Egyébként nagyon okos, intelligens lány, nagyon tehetséges is, csak na, hogy is fogalmazzak...nem 'menő' mai fiatal. Nem öltözik nagy üzletekből, kilyukasztatta az orrát, szőke sáv van a hajában, tehát igényes a külsejére, sokat foglalkozik magával, nem hiszem, hogy depressziós lenne.
Anyukák, hasonszőrű fiatalok, mit tanácsoltok? Minden este beszélgetünk, elmesél nekem majd' mindent, tudok róla olyan dolgokat, amiket sok lány nem mesélne el az anyukájának, a bizalommal nincs probléma...
Köszönöm, aki elolvasta.
Egy anya.
válasza:
válasza:De, lehet hogy depressziós. Beszélgess vele, kérdezd meg milyen napja volt ha szomorú, mi a baj, miben segíthetsz.
Eljárhat más rajzszakkörökre, ott megismerkedhet új emberekkel, vagy bármilyen szakkörre, ami érdekli.
Nálam is így kezdődött, leszakadtak a barátok, egyedül maradtam, most itt állok 20 évesen és még mindig tart, tönkretett.
válasza:Ötletet nem tud adni sajnos, de mindenképp találj\találjatok erre valamilyen megoldást. Velem is hasonló volt, csak 17 éves koromtól, most 22 évesen évente maximum 1-2 alkalommal járok el(itthon dolgozok), teljesen antiszociális vagyok, rühellem az embereket, és több mint valószínű, hogy ez nem is fog már változni - ez meg gáz. Szóval ennek lehetnek nagyon komoly következményei hosszú távra nézve, óvatosan.
Esetleg olyan helyre kéne vinni, ahol hasonló érdeklődésű fiatalok vannak - említetted a rajzot, esetleg művészsuli?
válasza:Jövőre kezd a környék legjobb művészeti sulijában, akkor látom a szemén a csillogást, hogy reménykedik a változásban.
A súlya miatt is bizonytalan, alsóban nagyon sokat piszkálták, aztán nem érdekelte, de újabban megint sokszor jön úgy le reggel, hogy 'Anya, ebben nem vagyok akkora disznó?' vagy 'Ebben nem tűnök nagynak?' és folyton a pólóját húzogatja...Igen, ebben hibásak vagyunk a férjemmel, mikor egész pici volt, nem figyeltünk az étkezésre, mi sportoltunk, ő nem, és egyszer csak abbamaradt, és mind felszedtünk, tehát a gének is közrejátszanak. Viszont van mikor ő nassol, akkor rászólok, de látom rajta, hogy akkor eltűnik a kedve, nem eszik már egész nap és sír is.
A városban három rajzos csoport van, ő megjárta már mindet, de itt érzi a legjobban magát, nagyon szereti a tanárját is, rajz után is szokott onnan pár lánnyal hazamenni, de itthon újra kezdődik a melankólia, vagy a szarkasztikus/keserédes humorizálása.
Én 18 évesen járok hasonló cipőben. Nekem csak a zene okoz örömet, legszívesebben mindig a zenesuliban ülnék, ha csak az épületére gondolok már jó kedvem van. Nekem vannak barátnőim, viszont én sem tartozom a "menő" emberek közé, a suliban kb. csak az osztály/csoporttársaimmal vagyok jóban, de sztem ez így rendjén is van. A gond nálam a család. Ők is megkérdezik, hogy mi volt a suliban, a válaszom a szokásos semmi. Anya azt hiszi, mindent tud rólam, mert egyszer elmondtam neki, hogy tetszik egy srác. Azóta ő a mindent tudó, de igazából fogalma sincs semmiről. Itthon eljátszom a jó kislányt, aki mindig tanul, sosem iszik. Ne értse félre, 4-5-ös tanuló vagyok, és nem szórakozóhelyeken élek. De engem nem zavar már, ha négyest kapok, vagy ha átmegyek baráti körömbe nem tiltakozom az alkohol ellen. Persze anya erről sem tud semmit. Nekem a meg nem értettség miatt van folyton rossz kedvem, és én már nem is szeretném rendezni a viszonyom anyával. Önnek viszont magamból kiindulva azt tudnám tanácsolni, hogy üljön le a lányával beszélgetni. Ebben a korban nagy szüksége van a gyerekeknek az anyukájuk közelségére, bizalmára, nálam sajnos pont ez maradt ki. Nem követhettem el hibákat, amikből aztán tanuljak, mert minden tilos volt, ugyanakkor itthon sem tudtam senkivel se megbeszélni a "csajos problémáimat". Ha leülnek beszélgetni, próbáljon olyan időpontot választani, amikor a lánya éppen nem csinál semmit. És ez fontos, ha filmet néz(!!), tanul, olvas, vagy nagyon mélyen gondolkodik ne zavarja, ilyenkor próbál magában megoldást keresni a problémára,ami sokat segíthet neki. A beszélgetést pedig ne kifaggatásnak fogja fel. Meséljen magáról, a gyerekkoráról, hogy ön miktől félt, hogy nézett ki,milyen problémái voltak, és hogy ön ezért teljesen megérti min megy keresztül a lánya. Aztán a mostani gondjairól is beszélhet (nem adóügyekről, hanem kisebb problémákról). Utána próbálja meggyőzni a lányát, hogy beszéljen ő is őszintén, hogy mi bántja. Nyilván a súly miatt sokat aggódik: ne azt tegye, mint az én anyukám, h hát igen tényleg kövér vagy, le kéne fogynod, hanem ajánlja fel, hogy kinéznek vmi egyszerű, nem káros diétát, és csinálják együtt! Ez ösztönzőleg fog hatni a lányára, és persze menjenek el együtt mondjuk egy konditerembe is, mert a mozgás is fontos. Ez plusz idő, amíg a lányával lehet. Ha a fiúkkal van problémája, akkor nézzenek meg együtt romantikus filmeket, és utána adjon tanácsokat is, hogy mit h kéne csinálnia.
Most azokat írtam le, amiket például én szívesen vettem volna anyumtól. Ne legyen olyan biztos benne, hogy tényleg mindent tud a lányáról, és őszinte kapcsolata, nagyon jól tudja(juk) titkolni a valódi érzéseinket. A lányának most nagy szüksége van magára, legyen vele türelmes, megértő és őszinte ön is, különben viszont hogy várhatná el.
Valamit tényleg próbáljon javítani a helyzeten, én lassan 3 éve vagyok depressziós, és senki nem veszi észre. Vigyázzon, nehogy a lánya is úgy érezze, mint én, hogy csak púp a hátukon!!
Sok sikert kívánok, remélem a lánya nemsokára újra önfeledten fog nevetni mindenhol! :)
Utolsó, köszönöm szépen a válaszod:)
Már együtt figyelünk az evésre, de előttem nem hajlandó tornázni, Norbi aerobic-ozik itthon DVD-ről, ő is nevetségesnek tartja, de beválik neki.
A 'csajos problémákat' megbeszéljük, tudom, hogy tetszik neki rajzról egy srác és mindig szól is, ha vele jön haza szakkörről, mert akkor nem megyek érte és hasonlók. Csak a barátairól nem mesél, ha rájuk kérdezek, csak annyit mond, hogy jól vannak.
Arról is tudok, hogy ha néhanapján koncertre megy, nem csak málnaszörpöt isznak, és ha nagyon ideges néha dohányzik, de hát Istenem, majd megjön az esze és sosem részeg.
Bizakodó az új suli miatt, mindig evvel próbálom vigasztalni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!