Anyukám megtalálta a naplómat és már 2-3 napja nem beszél hozzám a kötelezőkön kívül?

Pár napja, amikor hazajöttem a suliból, anyukám az ebédlőasztalnál ült és a naplómat lapozgatta.

Elsőnek azt hittem, hogy ott üt meg a guta helyben, de mivel nem kezdett el patáliát csapni, így higgadtan kérdeztem meg, hogy mit keres nála?!

Azt mondta, hogy nagytakarítás közben megtalálta a szobámba és beleolvasott. Valamint hozzátette, hogyha nem kéne már lassan 2 hónapja mondogatnia, hogy takarítsam ki a szobámat, akkor most nem lenne az asztalon a naplóm.

Tudni kell, hogy anyukám és apukám elváltak pár éve. Mivel nem mindennap írok a kb. 500 oldalas füzetembe, így nem telt be olyan hamar. A válási emlékek igen csak bele vannak foglalva és az utána lévő hónapok is.

Anyukámmal akkoriban nem voltam épp "puszipajtás", mert apukámat nagyon szeretem és nagyon hiányzik most is.

Tanulmányi eredményeimen és a magatartásomon is látszott ennek az eredménye.

Lényeg annyi, hogy olyanokat írtam le, amire most már nem vagyok büszke. Igazából ennek a feléről anyukám és apukám is tud (persze külön-külön).

Szóval, hol az egyiket szidom a másiknak, hol fordítva. Tipikus elvált szülők gyereke vagyok. Igaz, nem zsarolom őket, és nem is húzom le őket pénzzel, mert igazából kérés nélkül kapok zsebpénzt.

Egyébként ők mindent megbeszélnek, ami velem kapcsolatos és mai napig mindenben együtt döntenek.

Aznap este hallottam anyukámat telefonálni. Apukámat hívhatta, mert mindig úgy hívja, hogy Béb. Hiába váltak el, ez a becenév megmaradt.

Tehát, amikor hallottam vele beszélni, akkor olyanokat mondott neki, hogy csalódott bennem és hogy ő ezt nem gondolta volna. Ráadásul hiába volt régen ez a dolog, attól ő még úgy érzi, hogy rossz anya volt és az is. Valamint megbeszélték apukámmal, hogy újra tárgyalják a gyermekelhelyezési pert. Ezt azért mondhatta az anyukám, mert a naplómba több tíz oldalon az van írva, hogy csak az apukámmal akarok élni, mert ő legalább megért és segít nekem.

Eléggé lázadósnak tűntem akkor, de a viselkedésem (suliba, utcán, barátok közt) nem volt ilyen. Inkább megtartottam magamnak a problémáimat, ha nem voltak olyan eget verők.

Amióta anyukám elolvasta a naplómat, nem beszél hozzám/velem. Csak a kötelezőt, mint pl. jó reggel, kész az ebéd, menjél tanulni, moss fel, stb.

Semmi olyan nincs, hogy leüljünk beszélgetni. Tipikus "hulla szag van"!

Nagyon sajnálom amit olvasott, de ezt már nem tudom eltörölni.

Szeretném valahogy kiengesztelni, de nem nagyon érdekli, hogy csináltam vacsorát vagy főztem ebédet neki holnapra (milánóit).

Javasolnátok valamit?

Egyébként apukám tegnap elvitt múzeumba. A kocsiban felhozta a témát, teljesen nyugodtan beszéltünk róla, de nem dicsért meg.

Azt mondta még, hogy majd megbeszélik anyukámmal a továbbiakat.