Miért lettem ennyire életunt?
17 éves srác vagyok, egy elég erős gimnáziumban járok jelenleg. Most vagyok 11.-es. A problémám az, hogy az elmúlt időszakban nincs semmi motivációm, nem jön össze semmi.
Tudni kell, hogy én egy falusi iskolából jelentkeztem át 8.-ban a mostani iskolámba, ami egy nagy ugrás volt számomra. Végig kitűnő voltam, a problémák 9.-ben kezdődtek. Nem szeretem a mostani sulimat. Az osztálytársaimmal nem ápolok jó viszonyt, az osztályban kb. mindenki mindenkit kibeszél és ha kell valami akkor persze jópofiznak... Aztán sokat szekálnak az miatt, hogy nem rendelkezem valami jó fizikummal (rossz genetika) és eléggé csendes vagyok, úgy hogy egyből megtalálnak és tudják, hogy kit kell mindig szekálni. És ez csak rosszabbodni fog, mivel ennek következtében úgy döntöttem nem megyek táborba és nem veszek részt semmilyen közös programon. Mondanom sem kell így elég leterhelő mindennap bejárni. Barátaim sincsenek, akik voltak azokkal már nem tartom a kapcsolatot. A társasági életem majdnem egyenlő a nullával. Nem járkálok ki, nem bulizok stb.
A tanáraim is borzasztóak, több tanárral is összetűzésbe keveredtem. Múltkor az egyik nem hitte el, hogy egy keresztbeszorzást meg tudok csinálni, mivel nem vezettem le sorba, hogy hogy csináltam, csak a főbb számításokat és eredményeket írtam le, így egy jeggyel rosszabbat adott. Hozzáteszem matek fakultációra járok... A másik megjegyezte, hogy az ő tantárgyát különösképpen nem tanulom, ha nem érdekel, akkor minek járok ebbe az iskolába, mástól elveszem a helyet és hogy a dolgozó emberek pénzén járok ide.
Hát ez végképp kiverte nálam a biztosítékot. Rengeteg ehhez hasonló dolgot tudnék még felsorolni.
Egyébként nem rossz az átlagom, 4,5-4,7 körül mozog. Sajnos nagyon maximalista vagyok és úgy vagyok vele, hogy vagy rendesen megtanulom az anyagot, vagy sehogy. De eléggé demotiváló, hogy amíg mások x idő alatt meg tudják tanulni azt a rengeteg anyagot, amit feladnak, nekem 2x-3x annyi ideig tart. Most már ott tartok, hogy kb. az összes tantárgyat megutáltam, mert mindenhol vannak olyanok, akik nálam sokkal jobban teljesítenek. Már ott tartok, hogy semmit nem tanulok, a jegyeim elkezdtek romlani, bár még nem vészesen, pedig azért volt ennyire jó átlagom, mert szorgalmas voltam. A legidegesítőbb az egészben az, hogy tudom, hogy ez az év már beleszámít nekem a továbbtanulásba, de képtelen vagyok leülni tanulni, az a minimális mennyiség amit reggel a buszon vagy az órák előtt tanulok az meg nem elég. Mivel felkészületlenül megyek be a gimibe, az idegesség teljesen rányomja a bélyegét az egész napomra. Tudom, hogy képes vagyok megcsinálni, mert nem vagyok hülye, szorgalomból már megcsináltam az előrehozott érettségit angolból a felsőfoknak a fele is megvan már. Szóval ha van motivációm meg tudom csinálni, de ez a folytonos utolsó pillanatra hagyás ez nem vezet jóra.
Próbáltam már mindent, megjutalmazni magam, hogy ha tanulok x órát, akkor pl. ehetek egy csokit, vagy gépezhetek. De semmi eredményt nem láttam magamon. Inkább akkor aznap nem is gépeztem, de hogy könyvet se vettem elő az is biztos... Az se válik be, hogy ha a jövőmre gondolok, viszont nagyon ki szoktam lenni, mivel a szüleimet is látom, hogy mennyit dolgoznak, hogy jobb legyen nekem. És ez a legidegesítőbb, hogy sajnálom őket ez miatt nagyon, az angol tanfolyamomnak a díját már másodjára fizették ki, mert múltkor nem sikerült a felsőfoknak az egyik része és úgy érzem hogy most sem sikerült szombaton jóra megírnom.
Egyébként matek és kémia fakultációra járok, vegyészmérnökire készülök, szóval tudom, hogy merre akarok menni továbbtanulni de sajnos ez sem válik be, kémiából gyenge tanárom van, akinél még inkább nem kell tanulnom, matekból meg semmi sikerélményem nincs, mert most idén kerültem át azokhoz, akiknek ez lesz a 3. évük. Úgy érzem elmegy felettem az idő és mire észbe fogok kapni túl késő lesz. Kezdem úgy érezni, hogy már egyre életuntabb vagyok és hogy kezdek egyre eltávolodni a "céljaimtól".
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült.
válasza:Először is: ne foglalkozz másokkal. Nem éri meg. Gondolod, ők foglalkoznak veled?
Másodszor: akárhova mész, mindig lesznek, akik jobban teljesítenek nálad. Hadd mondjak egy példát. Az osztályomban én vagyok a legjobb magyaros, túlzás nélkül, az osztálytársaim és a tanárom szerint is. Most elkezdtem járni egy magyar emelt előkészítőre, ahol azonban olyan társaságba csöppentem, ahol majdnem mindenki ugyanolyan jó, mint én, talán még jobb is. De nem keseredem el, próbálok felzárkózni és minél jobb lenni. Tedd te is ezt. Gondolj a jövődre, gondolj arra, hogyha most megfeszíted magad, a munkád majd csak szórakozás lesz - ha szereted - és mindent megkaphatsz, amit csak akarsz. Nekem ez beválik.
Kitartást, már nincs sok hátra a suliból, addig feszítsd meg magad és aztán jöhet a nyár, kipihened magad és újult erővel vághatsz bele az új tanévbe.
Sok sikert! :) 19/L
Nem akarlak elkeseríteni, de az a "mindenki mindenkit kibeszél és ha kell valami akkor persze jópofiznak..." mindenhol így van, és később is így lesz, még amikor dolgozol akkor is... (vagy csak nekem rosszak a tapasztalataim?!)
Ha úgy vesszük én is hasonló cipőben járok, nincsenek barátaim, nem bulizok, nem járok össze senkivel, nincs facebook-om, amiért úgy néznek rám páran mintha a Marsról jöttem volna, de már nem érdekel az egész. Gondoljon mindenki amit akar.
Gimiben se voltak nagyon barátaim, legtöbbször csak ücsörögtem és zenét hallgattam, az megnyugtatott és legalább nem hallottam, ahogy mindenki kidumál mindenkit. Bezárkóztam a magam kis világába, és ott jó volt nekem. Otthon is csak zenét hallgattam, rajzolgattam, és nagyon sokat olvastam. Nekem a könyvek is arra voltak jók, hogy addig kiszakadtam a magam kis életéből, és teljesen belefeledkeztem, hogy az csak egy könyv, olyan volt mintha én is benne lennék.
A legjobb dolog az életemben az volt amikor kaptam egy kiskutyát, annyi szeretetet tud adni egy kis szőrgombóc. Sokszor úgy érzem, hogy egy-egy rossz nap után csak a kiskutyám tartott életben (néha szó szerint).
Az érettségire felkészülés nekem is egy kihívás volt, mivel általánosban nagyon jó tanuló voltam, de a gimiben már annyira nem jöttek össze a dolgok. Érettségi előtt meg voltam győződve róla, hogy nem fog sikerülni, úgy se vesznek fel sehova... De egy hónappal az írásbelik előtt egyik osztálytársam "kicsit" felbosszantott matekdogánál, amikor szinte az orrom alá dörgölte, hogy neki megint 1-2 ponttal több lett, és akkor neki álltam kidolgozni a tételeket és megtanulni, és lám érettségin minden 5-ös lett. Ezzel bebizonyítottam magamnak, hogy nem vagyok hülye, és azt hiszem ez volt a legfontosabb, hogy magamnak bizonyítsak, hogy ha akarom meg tudom csinálni.
Szóval tényleg ne foglalkozz mások véleményével, magadnak akarj megfelelni. Barátkozz, ha van kivel és ha akarsz. De ha nincs, akkor kösd le magad mással. Találj motivációt, neked kell tudnod, hogy mit akarsz igazán. Ezzel a megjutalmazom magam egy csokival dolgot én is kipróbáltam 4-edikben, de nem jött be.
Szerintem jól tetted, hogy írtál ide, sokat segíthet, ha van akivel (akár csak anonim módon is) megoszthatod a bánatod. Nekem a kutyám töltötte és tölti be ezt a szerepet. Tudom ez kicsit hülyén hangzik és mások lehet az mondják nem vagyok normális, de azoknak nem is érthetik miről beszélek.
válasza:Az a helyzet, hogy ilyen színes és nagy közegben bizony ez így megy. Kibeszél mindenki mindenkit még "érett" felnőttként is. Ez a sajnálatos igazság. A suliból durván 1 év van vissza. Az nem sok hidd el. Az utolsó évben ha félévig eljutsz onnan már repül az idő. És az a fél év is nagyon hamar elmegy. A mostaniból meg kb 2 hónap van vissza. A többiek meg, hogy milyen szinten állnak az attól is függ hogy állítja be a tanár. Lehet ugyan olyan jó dogát írtál mint a legjobb csak a tanár valami miatt beleköt a tiédbe lehet egy másik tanárnál te kaptál volna jobbat. Ez relatív ne ilyenekre adj. Csak saját magaddal foglalkozz de tényleg elhiheted felülmúlhatsz bárkit ha tényleg akarod és az energiádat inkább magadra fordítod nem pedig az általad vagy a tanárok által jobbnak tartott gyerekre.
Sok sikert! (a gondolkodásodon és a hozzá állásodon változtass)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!