Mi erről a véleményetek? 15L
15 éves vagyok és anyukámmal élek...
Sose volt rendes családom, a szüleim elváltak, mikor 9 éves voltam, azelőtt is mindig csak az volt előttem, hogy veszekednek, ezért örültem, hogy végre "nyugi lett". Anyával először a dédimhez költöztünk, az nem volt rossz, szerettem őt. Aztán anya összejött egy pasival, akinek volt egy lánya, és így négyen gyakran mentünk ide-oda nagyon jó volt, az is hogy volt egy "tesóm", de aztán szakítottak, anya összejött egy másik pasival, akit a neten talált, és elég gáz volt, és anya csomószor engem hibáztatott azért, hogy ők nincsenek jóba, mert utálatos voltam azzal a pasival.. Most nincs senkije, csak megint levelezget az interneten...
Rájöttem, hogy sose fejezte ki, hogy fontos lennék neki, ha táborban voltam, sose hívott fel, sose aggódott, hogy mi van velem, sose voltak szabályok, hogy mit csinájlak, mit higgyek, a világnézetemet egyedül alakítottam ki, én "neveltem magamat", mindig mindent egyedül csináltam, egyedül mentem mindenhová, nem kéredzkedtem el soha, csak bejelentettem hová megyek.. A kapcsolatunk mindig változó volt, gyakran veszekedtünk, de voltak jó időszakok is.. De már hónapok óta nem beszélünk egyetlen egy szót se, csak amennyit muszáj, csak úgy tekint rám mint egy személyre, akit el kell tartani, és szóvá teszi mindig, hogy milyen drága engem fenntartani, és ennyi. Ezek előtt akármit mondtam neki nem tudott tanácsot adni rá, sose bíztatott vagy cseszett le, nem mondott soha semmit, neki semmilyen élete sincs, nem mondott semmit soha szinte semmiről, én meg ezek után nem tudok vele csevegni meg bevonni a dolgaimba. Egyáltalán minek szült egy gyereket ha nem foglalkozik vele? Ezek után én sem akarom, hogy foglalkozzon velem, de attól még akármit csinál, idegseít, folyton csak veszekszünk, de ritkán kommunikálunk. Sose volt velem semmilyen elfogadó szerető háttér, mindig csak magamra számíthattam, és a barátaimra, ezért a szeretetet és az elfogadást csak a barátaimtól várom. Mindig volt és van egy felnőtt akivel különleges kapcsolatban akarok lenni. Nehéz volt elfogadni magamat, sokáig durván utáltam magamat, úgy éreztem nem érdemlem meg a szeretetet, és hogy egyáltalán valaki szeressen, undorítónak éreztem magam, ez már megváltozott, én saját magam pszichológusa vagyok (sokat foglalkozom a témával) és ebből is önerőből álltam fel és már mindent magam csinálok, a biztatást a barátaimtól kapom, szinte mindent az jelent, hogy mennyire szeretnek a barátaim. Mindig is undorodtam a terhesség és a csecsemők világától, és amikor egy barátnőmnek vagy az unokatesóimnak jó családi életét látom, akkor elfog a féltékenység és a hányinger. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem lennének barátaim. Ha anyukámra gondolok mérges leszek, és nem akarom ezt megbeszélni vele mert akkor még azt hinné hogy fontos nekem. Azt akarom hogy érezze hogy rossz anya volt/és az is, mert ezek után nem akarok vele jóba lenni, sose viselkedett velem sehogy, egyáltalán nem is szeret szerintem...
Ja és még annyi, hogy ha valamilyen hasonlóságot találok közte és köztem, akkor ideges leszek, akkor nem akarok olyan lenni. Nem akarok olyan lenni mint ő, semmilyen téren. Ha lesz gyerekem , tuti hogy mindent ellenkező módon fogok csinálni, mint ő.
Amúgy jött egy lehetőséghogy elköltözzek apukámhoz (jóba vagyunk), és lehet hogy élek vele, mert ez így teljesen felesleges, nem? Ráadásul anyagi okok miatt lenne. Kb. akkor teljesen kimaradna az életemből, de végülis megérdemli, hogy egyedül maradjon, mert sose foglalkozott velem. Majd megmutatom neki, hogy nélküle is teljesen boldog tudok lenni, ha már ez kell, akkor legyen ez...
válasza:
válasza:Először is szeretném leszögezni hogy nem akarlak kioktatni. Csak elmondanám a saját véleményemet minderről:
Anyukáddal mindketten nagyon makacsok, önfejűek vagytok. A köztetek lévő kapcsolat a büszkeségről szól. Még ha tudjátok hogy hibáztatok semmiért cserébe sem vallanátok be a másiknak. Akkor úgy éreznétek magatokat hogy megaláztak, megalázkodtatok. Tudom hogy ki akarod zárni őt az életedből. Meg akarod fosztani őt a saját lányától. De ezzel magadat is megfosztod valamitől.
15 év múlva lesz egy csodás férjed akit nagyon fogsz szeretni. Lesz 2 gyermeked akiket egyenesen imádni fogsz és ők is téged. Mindent meg akarsz majd nekik adni. MINDENT. Csakhogy valamit nem tudsz. Valami olyat amid akkor van ha van egy anyád akit szeretsz. Talán most még nem tudod mi ez?! De lesz valami űr amit egyenlőre nem érzel mert saját magadnak pótolod.
Ez olyan mint amikor felnősz. Mondjuk egy tál müzli 6 éves korodban teljesen elég volt számodra reggelire. De 27 évesen ez már nem elég. Akkor már kell + egy alma is. Érted? Most még teljes vagy amennyire megtudod magad tölteni de ez később kevés lesz.
Gondold át. Mit akarsz?! Más talán azt írta. azonnal beszélj vele, ez így nem mehet tovább. De tudom hogy most utálod őt. De viszont te is tudod hogy ez nem maradhat így. Van még időd. Csakhogy mennyi időt akarsz megfosztani magadtól az anyáddal. Tedd le a büszkeséget. Létszíves néha írj rám hogy mi van veled. És ha csak az kell hogy valaki meghallgasson. Remélem valami megmozdult benned!
Szia!
válasza:Az elején olvastam egypár olyan dolgot,amik igazak rám.Én sem szerettem magam sokáig,sőt most sem kedvelem magam túlzottan,de elég jól ismerem magam ahhoz,hogy ki tudjak magammal egyszer békülni.Na most ugye..nekem is mindig van egy ember a környezetembe(bárhol legyek),akitől elvárom a szeretetet.De ez nem feltétlenül jó.És most elmondom,hogy nálam miért alakult ez ki:
-9 hónaposan fogadtak örökbe.A környezettanulmányozáson rendben találtak mindent,a szülők jól elmondták,hogy miért akarnak gyereket és hogy mindent megtudnak nekem adni.Igen,csak azt kihagyták,illetve nem vették észre,hogy "apám" egy iszákos f_sz(bocsi a kifejezésért,de utálom őt,szívemből gyűlölöm és megbocsájtani nem tudok),és eléggé undorodok tőle.Anya az nagyon jó ember,mindent megad nekem,de ő is rideg volt velem,és sosem mutatta azt,hogy ő szeret,és mindig a kajával vagy az ajándékokkal(nem vagyunk olyan gazdagok,így kisebbekről van szó) akarta kifejezni,hogy szeret.De én úgy érzem,hogy minden hibája ellenére szeretem,mert tudom,hogy megérdemli,de sajnos ritkán mutattam ki neki.:(
Visszatérve rád..hiába foglalkozol egy adott témával,ha az adott témában írnak eszméletlen sok hülyeséget,amit ha rávetítesz az életedre,mind látszólagosan igaz,de nem kell elhinni mindent.
Nem kell elhinni a médiának mindent,sőt sok mindent nem.A könyveknek,a régen élt pszichológusoknak szintén nem kell mindent elhinni.Mindenbe csak az van,hogy téged kíváncsivá tegyenek,ezáltal megnő a profitjuk=veszel egy könyvet,mert érdekel a tartalomleírás,ezáltal sokan pénzhez jutnak.Te meg lehet,hogy sok hülyeségnek dőlsz be önkéntelenül,látva,hogy "na ez is igaz rám,meg ez is.."..NEM!
Mindent felül kell írnod magadban,és KÉRLEK,hogy most hallgass rám:az interneten sok baromság terjed,de csak egyre kell figyelned:hogy TE önmagad ki vagy és mi vagy.A vágyaid,a céljaid,a gondolkodásmódod,a vérkeringésed,a szíved és mindened..ez vagy TE!Arra kell figyelni,amit önmagadtól gondolsz és nem amit a sok internetes zagyvaságban észreveszel.
Alkosd meg önmagad,legyél az,aki vagy és akarsz lenni!Ne legyél makacs,mert az nem jó.Jogosan haragszol anyukádra,de ne tedd,ne haragudj rá!Ha nem akart volna téged,akkor biztos,hogy elvetetett volna..NEM FUTOTT EL A KÓRHÁZBÓL,mint az én "anyám"..én mégsem haragszok rá ezért.
Miért nem?Mert élek!36 hetet szenvedett a terhességgel,kihordott,és nem egy kukába dobott bele,hanem kórházba ment velem..klinikára,jobban mondva.Többet sajnos nem tudok róla.Közösségi oldalakon kerestem,de semmi..hiszen csak a nevét tudom,de soha nem láttam egyetlen képen sem..és azt sem tudom,hogy most hol lehet.Lehet,hogy már meghalt.:/ De egyszer szeretném megtudni,hogy miért hagyott ott ténylegesen,és milyen ő,ki ő,mit csinál,hol él..ha él és remélem él és boldog!!
Egy emberre sem szabad soha úgy haragudni,hogy sosem bocsájtasz meg neki..!Idézem:
"Kezet csak megfogni szabad..
Elereszteni vétek..
Ellökni átok..
Egymásba simuló kezek tartják össze az eget s a világot!"
Ezt az idézetet egy templomban egy kiránduláson láttam.Talán 7.-es lehettem.Azóta eszerint az elv szerint élek.Csak akkor engedem el egy embert kezét,ha azaz illető azt akarja,azt kívánja.
Sok szerencsét neked!Változz és anyud is megfog változni..minden jégcsap megolvad egyszer!
17/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!