Kamaszok, szerintetek az egykéknek vagy a nagycsaládos társaitoknak jobb? Ti melyiket szeretnétek? És hány tesód van?

8 evig egyke voltam,de aztan lett 2 feltesom /mind2 fiu/

szerencsere 200 km-re laknak tolem,am nagyon edesek imadom oket,de jobb volt nelkuluk

Mindig is testvérre vágytam..de nem lehetett.Én magam örökbefogadott vagyok és arra gondolok,hogy örülnék,ha egyszer beállítana a vérszerinti anyám azzal,hogy nekem van tesóm.. imádnám..ha kisebb lenne,ha nagyobb lenne.Jó mondjuk a nagyobb testvért nem tudnám annyira megszokni.Ott voltak unokaöcséim meg unokahugom,szerintem miattuk lett az,hogy inkább a kicsiket szeretem.:)

17/L

Már nem vagyok kamasz,de még jól emlékszem...

Egy édestesóm van, akivel nem nagyon volt jó a viszonyunk - egészen, amíg fel nem nőttünk. Most már nagyon jó így, puszit is kapok tőle :) nem mintha ez lenne a legfontosabb, de beszélgetünk is, segít stb. Ezt korábban elképzelni sem tudtam. Csak reméltem.

Szüleink elváltak, minkét ágon lett egy ill. 4 gyerek - nekik is nagyon örülök, mert ok meg már kisebbek, vigyázhattam néha rájuk, meg tanulhattak, mit kezdjek egy kisbabával, így a sajátos nem értváratlanul. És én is szeretnék 3at vagy 4et....

Minél kaptunk zsebpénzt, dehát kellett valamire, kértünk...nem lettünk elkényeztetetve, nem fetétlen új ruhát hordunk (nagy a rokonság), de nekünk jó volt ez így.

Férjemnek egy tesója van, nem a legjobb barátok, de ezt a távolság megoldja....és ő is 3-4 gyereket szeretne :)

Először is elnézést, hogy nem kamaszként válaszolok.

Két tesóm van, és örülök, hogy vannak. Kamaszkorunkban gyakran összetűztünk, a kisebbik bátyámmal főleg. A nagyobbik 8 évvel idősebb nálam, vele eleinte annyira nem tudtam közösködni a korkülönbség miatt, de így is vannak szép emlékeim, mint például amikor elmagyarázta, hogy miért nem kell félni a sötétben, vagy később amikor segített felkészülni történelemből (nagyon olvasott és nagyon érzékletesen mesél, imádtam/imádom hallgatni). Anyuék ugye elfoglaltabbak voltak, így valahol kiegészítette őket ilyen apró, mégis fontos dolgokban. Később együtt jártunk szórakozni, még közelebb kerültünk egymáshoz, de a kisebbik bátyámhoz is. Felnőttként ugrásszerűen javult a viszonyunk. Bármikor számíthatunk egymásra, megvédjük egymást és ők is kikérik a tanácsomat, hiába vagyok fiatalabb, nem csak én az övéket.

Ami az egykéket illeti, ismerek párat, de nekem nem tűnt fel, hogy beképzeltebbek lennének, vagy jobban el lennének kényeztetve, mint mások, akiknek vannak testvérei. A család-kedvence tesók bőven túltesznek rajtuk. Ezek a tapasztalataim. Sok egyke a baráti- és párkapcsolataiban tanulja meg az alkalmazkodást, közösködést, megosztást.

Négy, öt, vagy többgyerekes családok gyerekeinél néha előfordul (nem törvényszerű persze), hogy a szülőknek kevesebb idejük, energiájuk van egy gyerekre, ami nem is csoda, hiszen valószínű többet dolgoznak és nem mindig tudnak annyi felé szakadni.

Visszatérve a kérdéshez, jó hogy vannak testvéreim, de ha nem lettek volna, annak is meg lett volna a jó oldala.

Én egykeként nőttem fel, borzalmas volt... egész kiskoromban kezdődött a testvér hiány, folyton kérleltem szüleim, hogy legyen tesóm... Mindig előjött a téma... Aztán a rokonoknak babái lettek, gyakran eljártam babázni, akkor is elő-elő jött, hogy kéne egy saját tesó, de mind hiába... Mostanra 20 éves vagyok, egyszer jött elő, tavaly, hogy miért nem lehetne még tesóm, de már letettem róla. Most arra koncentrálok, hogy egyenesbe hozzam az életem, férjhez menjek, és saját családom lehessen. De egy biztos: minimum 2 gyerekem lesz!

Szóval nekem elég nagy hátrányt jelentett a testvér hiány...

#17es, a te gondolatmeneted alapján én is a fejedhez vághatnám, hogy biztos fáj neked a "nem olyan hú de szoros" viszonyotok, ezért próbálod vigasztalni magadat azzal, hogy még mindig jobb a helyzeted, mint egy egykéé... Mindenbe bele lehet magyarázni akármit. Azt javaslom, ne akard jobban tudni, kinek mi a jó és ki mennyire nyilatkozik őszintén egy adott témáról.

(Üdv: 7. és 8. válasz megírója)