Miért érzek így? Van ezzel így valaki más is?

Mert tényleg "üres" leszel. Eddig volt benned valami, amit tovább adtál, így már hiányzik belőled.

Mint a Zabhegyező végén: "Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni fog."

Persze jó dolog a barátság, jó hogy vannak ilyen emberek az életedben. Szerintem csak megszokás kérdése, írtad hogy általánosban nem volt olyan jó. Hát most jó, élvezd, és ne érezd furának. A barátságok ilyenek, ismerik a titkaidat, téged, így lesz belőlük jó barát.

Azért, mert csak addig vágyunk valamire, amíg meg nem kapjuk.

Sőt, ha vágyunk rá, és sokáig nem kapjuk meg, egy idő után már nem is fontos.

Nem szoktam az ilyen tini kérdésekre válaszolni, de most kikívánkozik belőlem, talán neked is bevésődik a fejedbe valami.

Amikor túlságosan összpontosítasz valamire, akkor az igényeid kizárólag arra a valamire szűkülnek csak, viszont arra nagyon. Lefordítva tehát: a szociális élet, amire te vágytál a tavaly, az lett az igényeid csúcsa. Nélküle hiányos voltál, most már viszont VELE üressé váltál, mert kizárólag csak erre voltál rákattanva.

Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen szélsőséges ingadozások szinte soha nem tesznek jót, ha múlt évben egy senkinek érezted magad és ebben az évben te leszel az iskola középpontja, akkor nem azonnal, de idővel ( amint te is tapasztalod ), az agyad kezdi kiengedni magából mindazt a feszültséget, amit eddig összegyűjtöttél és ezért hiába élvezhetnéd ki azt, amire eddig vártál, mert tulajdonképpen most kezd kijönni belőled az a sok felesleges nyűg, ami eddig benned volt.

És ez tanulság a jövőre nézve is: ha valamit nagyon akarsz, akkor tegyél meg mindent azért, hogy elérjed, de ne tedd fel az egész életed csak azért az egyetlen célért, mert így üressé fogsz válni.

Ne csak az legyen a cél, hogy haverokat gyűjtesz vagy hogy pasizol, mert 1. beleunsz, 2. már nem lesz más élvezeted.