Tűrjem, ahogy a lányom beszél velem? Nagyon jó tanuló, és eddig kedves, rendes kislány volt. Most 15, elkezdte a gimit, azóta folyton butának nevez. Ha nem tudom a választ a leckéjéhez, azért, ha nem találja (ő! ) a ruháját, azért.

Örülök, hogy sok válaszoló tökéletes, és nem volt lázadó, problémás kamasz. Valószínűleg gyermekük nincs, vagy hibátlan, vagy nem volt kamasz, hiszen látszik, fogalmuk sincs a tini lélekről, a gondjaikról.

Bizony, nagy váltás egy gyermek életében, hogy középiskolába kerül, a fővárosba, egyedül közlekedik, korán kel és indul, későn ér haza. Kitágult a világ számára, felfedez olyan helyeket, dolgokat, kirakatokat, lehetőségeket, amikről eddig fogalma sem volt. 8 éven át tartó közösségét, a barátai többségét valószínűleg elveszítette (a napi kapcsolatot legalábbis), megbillent a kis világa. Új társak,tanárok, követelmények veszik körbe, hirtelen fel kell nőnie, helyt kell állnia.

Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra.

Persze, hogy keresi a helyét, és lázadozik.

Ugyan hol máshol vezetné le a feszültséget, mint otthon?

Ne hagyd rá, magyarázd el neki, amit helyesnek tartasz, de nyugodtan vedd lazára a figurát, ha "röhög", nevess vele. Nyugi, elmúlik. Csak légy erős, és következetes.

Ha eddig jól nevelted, nem lesz baj!

Figyelj nekem is voltak olyan ügyeim amit visszanéve szégyellek. Viszont tényleg az a legjobb ha tiszteletre neveled.

Az az igazszág, hogy sok szülőnek problémás gyerekei vannak és azt mondja,hogy "nem tudok mit csináni vele" /erre ugye ráismertél?/ megjegyzem a gyerek pont ezt használja ki! ha a sarkadra állnál és rendesen nevelnéd /itt ajánlom a szuperdada módszereit bár ő kisebbeknél csinál rendett/