Van itt olyan aki az a tipikus jó kislány, de a szülei nem értékelik, nem becsülik és ezért nagyon hajlik arra, hogy rossz kislány legyen? Lent.

A "nem feküdtem le még senkivel sem"-en kívül egyik sem igaz rám, de hidd el, semmi sem fog megváltozni, ha bulizol egyet és hazamész részegen, csak még jobban fognak akkor piszkálni a szüleid.

Nyugi, mindenki szülei mondogatják azt a gyerekeinek, hogy vegyél példát xy-ról... Az én anyukám is mindig kiabál velem amúgy :S de szerencsére apu mindig megvéd (ha anyunak nincs igaza).

Szerintem anyukád stresszes lehet, azért kiabál veled mindig (anyukám tanárnő, elhiszem, hogy fárasztó lehet 15-19 éveseket tanítani...), apukád pedig egyszerűen csak azt szeretné, hogy tökéletes legyél, persze, ki ne szeretne egy olyan gyereket, akivel lehet dicsekedni az ismerősöknek? (persze, a jó szülők nem erőltetik, de titokban szerintem mindenki szeretné)

Csak maradj ilyen, amilyen vagy, a szüleiddel pedig próbálj jobb viszonyt kialakítani, pl szervezz közös programokat, beszélgess velük, stb..

Egy ideig én is így voltam, aztán fordultam egyet és belegondoltam: ha én vagyok a hülye gyerek, az xy meg a jó, legalábbis annak mutatja magát, akkor én leszek az, aki kívül rossz és belül jó.

Most még többet szidnak, de valamivel könnyebb a lelkem, mert most legalább okkal.

14L

persze, annyi különbséggel, hogy én tipikus rossz lány vaqyok de ezt éveken keresztül elfojtottam magamban, csak hogy ne legyen baj, hogy megbecsüljenek.. de nem történt semmi, le se szarnak, nem értékelik ha ötöst hozok haza, ha egyest hozok akkor meg mehetek a pcsába.. már a költözésemet tervezgetem, hogy hova fogok menni, milyen jó lesz nekem nélkülük..

14/L

Nem tudom, mennyire van ismeretségi köröd. Barátnőm bevitte a szüleit a drogelvonóra látogatóba (ugyanez volt probléma, ami nálatoik is), akik beszélgettek ottani fiatalokkal.

Azután k*ss volt a más gyerekéről, soha többet nem volt "bezzegezés".

A lényeg, hog sokkoló legyen a dolog, de ne neked ne essen bajod!

Velem is így volt, ha gondolod, röviden leírom, amit én látok belőle.

Négyen vagyunk testvérek. A tesóim olyan hármas tanulók (voltak), lógós, részegedős, cigizős kamaszok és huszonévesek lettek, mégis engedékenyebbek voltak velük. Nagyon nehezen tudtak elkezdeni dolgozni, valahogy soha semmi nem sikerült nekik. Mégis, ők kevesebb kínzást kaptak otthon, mint én.

Én mindig kitűnő voltam, mindenben magasan teljesítettem, művészetekben is vittem haza a díjakat, halmoztam a nyelvvizsgákat, érettségiket stb.

Nem tudnám leírni, milyen testi és lelki kínzásokat műveltek velem a szüleim. Anyám 15 éves koromban, mikor először voltam súlyosan depressziós azt mondta, ő már eltemetett engem. Volt, hogy ecetet öntött a sebemre, volt, hogy rálépett a törött lábujjamra stb.

Felvettek az orvosira, csakhogy túl jó volt kikerülni abból a beteges világból. Fiúkkal költöztem össze, buliztunk, f*veztünk, és nem sikerültek a vizsgáim. Két év után kirúgtak. Mivel nem tanultam, nem kaptam pénzt otthonról, de semmi áron nem akartam hazamenni. Nyomorban éltem, volt, hogy egy télen át egy fűtetlen helyen egy matracom volt és semmi másom. Többen megvertek, majdnem megöltek, majdnem börtönbe kerültem. Voltam pszichiátrián, mert nem akartam tovább élni. Minimálbérért dolgoztam, aztán egy idő után újra felvettek az orvosira. Apám fizeti az albimat, kajára segélyből van. Nemsokára meglesz a diplomám, és elmenekülök külföldre, mert nem akarom, hogy folytatódjon velem az, ami eddig ért. Nagy a teherbírásom, nagyon okos vagyok, de nem akarom, hogy a munkáltatóim és a rendszer folytassa velem azt a megalázást, amit eddig a szülők és az élettársam csináltak.

Biztosan szerepe volt az "azt is magasról teszek rá, ha hazahozod a nobel-díjat" hozzáállásnak ahhoz, hogy magasan átlagon felül teljesítek sokmindenben, de nem tanultam meg boldognak lenni. Igazán bízom benne, hogy orvosi diplomával külföldön megváltoztathatom majd a sorsomat, és végre lesz látszatja annak, amit ki tudok hozni magamból.

Az egészet kb. azért írtam le, hogy egy ilyen okos gyerek-kegyetlen szülő felállásból mi kerekedhet ki. Ha pár év múlva lennék, biztosan nagyobbat szólna, hogy a támasztott magas elvárások és a hajtás milyen sikerekhez vezettek, de egyelőre ennyit tudok hozzátenni tanulságul.

Lehet, hogy meg kellene próbálni változtatni a szüleiden, nem az eddigi módszerekkel. Mert ha így megy tovább, oda jutsz te is, hogy soha többé nem akarod látni őket, és mikor sokkal magasabbra kapaszkodsz náluk, akkor sem leszel túlságosan feldobva.