Kamaszos anyukák, ebbol mit gondolnátok elso olvasásra, ha lányotok írná? 14/L

Anya vagyok, de hiába erőlteted, hogy mit gondolunk, mert az élet nem ilyen egyoldalú. Vannak rossz dolgok persze, de sose magukban. A kamaszok látása élesedik a hibákra, de meglátják a jót is. Ha ilyet mutatna a gyerekem, azt gondolnám felhúzta valaki/valami és várnám, hogy megnyugodjon. (10. is én voltam)

UI: azért kérdezgetünk mindenfélét, mert szeretnénk megérteni, de a gyűlölős írásban nincs ehhez támpontunk. A saját gyerekemtől is olyasmiket kérdeznék, amiért az oldalon kiosztod a kérdezőket.

Először is, bár nem ide tartozik, szeretném leírni, hogy annyira jó volt olvasni tüptürüptürüpp válaszát!:) Annyira megnyugtat mikor ilyen értelmes kamasszal találkozom, mert már sokszor megijedek, hogy milyen világot teremtenek maguk körül a féktelen tinik, de jól esik néha egy kis reménysugár!:) Szóval örülök, hogy írtál!:)

Kedves kérdező! Bár én még nem vagyok anyuka, de már a tini korból is kinőttem! Az írásod szerintem túl negatív. Ha hatni szeretnél anyukádra és a tudtára adni, hogy mit is érzel, akkor először mindig a jó dolgokat írd le! Ha valakinek "nekirontasz" ennyi negatív dologgal az szintén negatívan fog reagálni önkéntelenül is. Először írd le, hogy milyen jó érzés volt, hogy számíthattál anyukádra és mindent megbeszélhettél vele, ahogy mindig is vágytál rá. Aztán írd le, hogy mennyire elszomorít, hogy ez már elmúlt és szeretnéd visszakapni azt az anyát, akivel ezt és ezt csináltátok. Nyugodtan idézz fel emlékezetes és pozitív pillanatokat, amiben ő is jól érezhette magát. A gyűlölet egy nagyon erős szó, ami csupa negatív dolgot szül. Ezért ezt semmiképpen nem használnám, inkább arról írj, hogy mit szeretnél, mit vársz el, mit tudnál cserébe adni, mert hiába írod le, hogy mi nem tetszik, lehet, hogy azzal nem tud majd mit kezdeni anyukád. Szóval én így látom a dolgot! Remélem tudtam segíteni!:)

Végül pedig ha nem bánod leírom egy anya történetét, akit ismerek. Egy hihetetlenül életvidám és életrevaló nőről van szó, aki folyton mosolyog és rengeteg állaton segített már élete során, szinte ez az élete. Huszonévesen megismerkedett egy fekete bokszolóval, akihez hozzáment és Angliába költöztek. 2 nagyon szép fiúk született és látszólag egy boldog család köszön vissza a képeikről. Viszont pár hete megtudtam, hogy ez a nő rettenetesen sokat szenved és olyan dolgokon megy keresztül, amit soha nem gondoltam volna. A férje a munkájából kifolyólag egy magas és izmos, nagy ember, a nő pedig egy alacsony törékeny teremtés, akit a férje már többször megvert, semmibe veszi és megalázza. A nő nagyon szeretne hazaköltözni a szüleihez, amit meg is tenne gondolkodás nélkül, de a férje megfenyegette, hogy ha elválik, akkor elviszi a gyerekeit és többé nem látja őket. Így a nő elviseli ezt az életet és a gyerekei érdekében szenved. Ennek ellenére most sem látom soha csüggedni, folyamatosan mosoly ül az arcán, segíti a gyengébbeket, egy igazi angyali teremtés az a nő. Persze neki is vannak hibái, mint mindenkinek, de azt mondom, hogy sokan megirigyelhetnék azt az élni akarást és kitartást, ami benne van!:) Ezzel csak arra akartam célozni, hogy bár gondolhatja azt mindenki, hogy milyen szörnyű élete van, de ez is azt bizonyítja, hogy egyrészt mindig van, akinek még rosszabb, másrészt pedig, hogy ez nem ok arra, hogy az ember ne élvezze az életét és búskomor legyen. Mindenben meg kell látni a jót, még akkor is ha iszonyú nehéz, mert az élet nem csak szenvedésből áll, nagyon sok apró szépsége van, ami mellett elmegyünk anélkül, hogy észrevennénk!

Szerintem anyukád is úgy érez ahogy te!

nem ismerem,de te ismered,te tudod,hogy milyen körülmények között dolgozik,hogy van e barátnője vagy valaki akinek ő elmondhatja a problémáit.

Szerintem édesanyád is azt érzi,hogy mindenki utálja és talán ő is gyűlöl sok mindent,de erről nem ti tehettek,és nem is biztos hogy ő.

Neki is megvan a maga saját problémája,segíteni kéne neki.

Azért viselkedhet úgy ahogy viselkedik,mert talán rossz lelki állapotban van!

amit írtál,hogy egy időre jó volt,hozzátok,lehet,hogy akkor jobban volt lelkileg.

én a lelki problémára célzok!

Én is sokáig azt gondoltam,hogy engem mindenki utál,anya is a bátyám gyűlöl,apám nem törődik velem,az öcsém lesem sz@ar.De tévedtem,szeretnek engem,csak vagy én bemeséltem magamnak,vagy nem tudták ki,mutatni szeretetüket!

Anya depressziós volt,szerintem már nem az,de most is még rossz lelki állapotban van,de sokkal jobb mint ez előtt.

Édesanyám is minden nap kiabál,apával sokat veszekedik és velünk is,főleg rajtam "csattant az ostor",most meg ideiglenesen elköltözött hazulról,tudom,hogy szeret csak rossz volt a munka körülménye fél évig munkanélküli volt,apával megromlott a kapcsolata.Én megértem ezért,ő számíthat rá és meghallgatom,annak ellenére,hogy ez fordítva nem igaz,ő nem igazán foglalkozik velem,ha beszélni szeretnék vele nem hallgat meg,ha beteg vagyok akkor is el kell mennem suliba mert anya nem foglalkozik velem és azt mondja,hogy akkor is menjek suliba.

De én akkor is szeretem! :)

Ő mégis csak az édesanyám és én tisztelem a szüleimet bármi is van!

Tízparancsolat is írja,hogy tiszteld szüleidet!!!!!