Kamaszos anyukák, ebbol mit gondolnátok elso olvasásra, ha lányotok írná? 14/L

én nem sajnáltatom magam ezért sem írtam le a kérdésbe,hogy anyám mit csinált és nem i akartam,csak itt mindenki túl sokat akart tudni,mostmeg mindenki szerint sajnáltatom magam.és igenis van,hogy mindenkit gyulolok,de csak pár percig ez normális azthiszem.aztsem tudom,hogy mi akarok lenni,kiskorom óta a zenével szeretnék foglalkozni és ez most sem változott,de sosem jártam zenesuliba,pedig akartam,kolis sulit pedig keresek az egyik barátnommel,de idáig nem találtunk a kozelben,jelenleg az a tervunk,hogy szakkozépbe megyek tanuni,pedig engem nem is érdekel,de nem biztos,hogy gimibe felvesznek,mert egyetlen tizedesszámmal az átlag alat vagyok minden éven.szeretnék inkább magyar o.-ba kolis suliba járni,mert ott tobb esélyem van egy kicsivel,de anyáék nem engednek,mert elég drága lenne.ha jól tudom ott még a konyvekért is fizetni kell,valójában mivel a zenéhez nem értek szeretnék egyszer író lenni,hisz ezt is kicsikoromtól csinálom,de még nem vagyok elég jó és félek nem fogok javulni ebben.próbálok a suliban minnél jobban teljesíteni és lenni valaki és a jó dolgokra oszpontosítani,de amikor anyám jobban viselkedett konnyebb volt,de most nemrég ujra a régi lett és még nem igazán tudtam ujra hozzászokni,keresek olyan dolgokat az életben amik pozitívak,de nem mindig sikerul,nem akarok olyan lenni,mint az anyám,de most,hogy kamasz lettem egyre inkább rá hasonlítok,remélem én más leszek már rég eldontottem,hogy én jó ember leszek,de az emberek tobbsége csak kitámadja a másikat és engem is pl itt feltettem egy kérdést,de sokan csak azt írják én vagyok a hibás,én ezt nem érzem anyám nem csak velem ilyen,még az o testvére is megmondta,hogy anyám milyen,apám is még az orvos is,én sem vagyok tokéletes vannak hiábim ha észrevesze,,hogy hibáztam beiserem,néha úgy érzem jó tett,hogy anyám ilyen volt velem,mert így tudom,hogy milyen ember nem szeretnék lenni,de már elég volt,én csak szeretném visszakapni azt a kedveseem anyát aki egy kis ideig volt,mert tudom,hogy érnek még csalódások az életben,lesznek hibák amiket elkovetek és szukségem lessz rá,hogy segítsen.senkiben sem bízom eg a családommal sosem volt olyan,hogy megbeszéljunk valamit,nekem ez teljesen idegen dolod,hogy kooly dolgokról beszéljek bármelyik családtagommal,sokkal inkább bízom egy idegenben,mint az anyámban,egyszer elmondtam neki,hogy csúfolnak egy olyan dolog miatt ami engem is zavar magamon,és lehet rajta változtatni,de akkor is mások voltak a hibásak és akkor is kiabált velem,akkor is apám volt aki odajott és nyugodtan beszélt velem o volt aki segített nekem, és nem nehezítette meg,anyám meg csak kiabált és aztán mindenkinek elmondta,pedig én szégyellem azt a dolgot,de o akkor is elpletykálta.

nem hiszem,hogy tudnék apával beszélni,inkább beszélek egy idegennel errol,mint egy családtaggal,szeretm ot,de nem bízom benne tulságosan,a szuleim néha tulreagálnak dolgokat,na meg már írtam,hogy ez nekem idegen dolog veluk komolyan beszélni.és nem akarok elkoltozni,az egyetlen problémám anyám viselkedése

értékelem,hogy próbáltok segíteni,de én nem kértem.feltunk egyáltalán valakinek az a nagy betukkel kiírt kérdés?mert itt arra nehezen kapok választ.nem hiába nem írtam oda azt,hogy miért írtam ilyet.oké segítsetek írjátok le a véleényeteket anyámról és az életemrol is mindegy,de legalább válasszoljatok az én igazi kérdésemre,akár úgy is mintha ti lennétek ilyen anyák és,hogy jó otlet lenne-e ezt megmutatni neki én igazá erre vagyok kiváncsi nem arra,hogy ki is írhatta volna.ezt én írtam tudni akartátok,hogy miért leírtam akkor legyetek szivesek válasszolni a kérdésemre is.