Szerintetek mit tegyek? Aggódom a kamaszlányom miatt.

14 éves, és bár elsõ hallásra talán sok szülõ lenne a helyemben, kicsit aggódok érte, fõleg így, az iskola kezdés elõtt 1 hónappal. Most fog gimibe menni, és általánosban sem voltak barátai a jó jegyei miatt, és ezért gúnyolták is õt. Valójában nincs és nem is volt vele semmi probléma, mindig kitünõ volt mindenbõl, amiért büszkék is vagyunk rá, ugyanakkor aggódunk is, hogy a gimnáziumban sem lesznek barátai. Most nyáron is egész nap itthon van, délelõtt egyedül, mert mi dolgozunk, én délután jövök, addig egyedül van otthon. Azt mondja, szokott olvasni, és a laptopján játszik, meg a kiskutyájával is jól elvan. Látszólag boldog, de amikor egyszer-kétszer megemlítem, hogy barátokkal még is jobb lenne, mindig szomorkodik tõle. Õszintén örülnék neki, ha szeptembertõl végre nem csak olvasással és tanulással töltené a délutánokat. Persze amikor felhozom a témát, azonnal rá vágja, hogy neki úgy sem lesznek barátai.