Szerintetek mit tegyek? Aggódom a kamaszlányom miatt.

Én se tudok beilleszkedni és nincsenek barátaim... :S 10.-be megyek és nekem nem megy barátokat szerezni... :(

Én is 14 éves lány vagyok, de én 6 osztályosba mentem.Elhiszem hogy aggódsz a lányod miatt, de szerintem teljesen felesleges.Az önbizalmát kéne növelni.Hidd el hogy sokkal rosszabb lenne ha sok barátja lett volna és tőlük kellett volna megválnia.Én átéltem ezt és ami a legszomorúbb, hogy már 2 hónap telt el a nyárból és még egyikkel sem találkoztam.És hát aki 2 hónapon keresztül le se sz@r az nem az igazi barátod.

A jó jegyek nem függenek össze a barátokkal, én is kitűnő voltam általánosba végig, mégis voltak barátaim. Viszont, ha tényleg jó tanuló, akkor biztos sikerül bekerülnie egy elit gimnáziumba, ahol mindenki jó tanuló, ha ez zavarja őt.

nálunk az osztály többsége kitűnő vagy jeles tanuló... nem a jegyektől függ. én is kitűnő vagyok mégis rengeteg barátom van:)

Szerintem az a baj hogy fél barátkozni!Vagy csak ilyen a természete! Nálunk 2 ember van az osztályba aki kitűnő,az egyiket nagyon szereti mindenki jól el lehet vele beszélgetni és soha nincs piszkálva!Viszont a másik az barátkozni se próbál ha oda megyünk hozzá és pl. megkérdezzük hogy mit kapott karácsonyra elmondja hogy mit de láthatóan nem érdekli hogy barátkozni próbálunk vele!És ezért mert ilyen magának való és csak tanul ezért kezdték piszkálni!És én nem sajnálom mert ha baráttokra lenne szüksége akkor úgy csinálna mit akit érdekel hogy miről beszélünk vagy kérdezgetne dolgokat!

van testvére? ugye nincs? a nevelés annyit számíthat ebben az esetben, h egyke, "elkényeztetett" (hülye kifejezés amúgy) gyereknek - akár a sok dicsérettől, majomszeretettől, akár az anyja labilis v kiszámíthatatlan v túl negatív viselkedésétől - olykor hamis énképe alakul ki, és ezt nem tudja a környezetével egyeztetni, korrigálni időben. mire odakerül, h feltűnik, h nincs barátja, már rég túlesett azon a pofoncsapáson, amit akkor érzett, mikor rájött, h őt mások nem olyannak látják, mint anyukája v ő maga, és a világ abszolút nem olyan, mint az otthoni mikrokörnyezet. a baj akkor van, ha nagy kbségek, netán szöges ellentéte állnak itt meg ott. akkor a gyerek, ha még érzékeny is ráadásul, összezavarodik, megijed, szorong, frusztrált, magába fordul és inadekvát viselkedésével kihívja maga ellen a kortársait (akik alig várják, h gúnyolhassanak vki bűnbakot). nem mindig, de sokszor ez is állhat egy furán viselkedő, ezért kigúnyolt, visszahúzódó és magányos gyerek éltének hátterében.

el kéne vinni pszichológushoz,nehogy úgy járjon,mint az egyik barátnőm,ezt nevezik beilleszkedési zavarnak,és a lányod nagyon zárkózott

ez nagyon sok mindentől függ, pl. ha ilyen jó tanuló, biztos jó gimnáziumba megy. valószínű lesznek ott még olyanok akik hasonló helyzetben vannak. az általános iskola más.. annyira vegyesek ott az emberek... de a gimiben már inkább "egyféle" gyerekek vannak, pl a majdnem megbukó, csintalan gyerek nincs összezárva okos jó tanuló gyerekekkel.