Hogyan növeljem lányom önbizalmát?

nem sokat tehetsz. ez lényegében alkati kérdés. nem tudja elviselni, feldolgozni a kudarcot, az abból eredő dühöt, feszültséget nem tudja egészségesen elvezetni. ha hibás is vagy ebben, az kiskorára nyúlik vissza, a dackorszak hisztijeire, akkor szokták megtanulni, hogyan kezeljék a kudarcélményeket.

abban segíthetsz, h piszkáljátok meg egy kicsit, nem önértékelési zavar áll a háttérben? önmagát milyennek látja a többiekhez képest? miért olyan fontos neki, h tökéleteset nyújtson ebben-abban, mit kompenzál ezzel? de az is lehet, h csak dicséret kell neki. a dicséret olyan, mint egy drog: minél több van, annál több kell belőle. csínján kell vele bánni. engem pl. agyba-főbe dicsért anyám, és ugyanezt várom el mindenkitől a mai napig. úgy érzem, nem elég jó valami, ha nem dicsérnek meg érte 100x. szóval: túl sokat v túl keveset dicséred a lányod? mindkettő rosszat tesz.

ha nem tehetsz róla, akkor orvosolni is nehezebb. olyan helyzetekre lenne szükség, ahol megtapasztalja a jó csapatmunkát, ahol őneki csak egy pici résznek kell lenni az egészben - és nem a legjobbnak. amikor annak örülhet, h részt vesz vmiben, és nem csak az eredmény számít. illetve valahogy megértetni vele, h ő attól függetlenül nagyon ügyes, szeretni való kislány, hogy valami nem sikerül neki. hogy nem egy tett (dolog) jellemzi és értékeli őt, hanem sok-sok tett/dolog, amiben vannak jók is rosszak is.

még egy mondat: bizonyára tudod, h a középső gyereknek a legnehezebb mindig, és ez a maximalizmus pontosan amolyan "középső-testvér-szindróma". míg a nagy egyszerűen csak nagy, és tekintélyes, a kicsi kapja a legtöbb figyelmet és elnézést, a középső az, akinek föl kell hívnia magára a figyelmet!!! ahhoz, h kapjon egy kis extra közelséget a szülőktől. nem véletlen, h a kislányod a legjobb akar lenni, ha tudja (v csak gondolja), ezzel dicséretet, azaz figyelmet!!!! kap majd tőled. ezen lehet, h már nem tudsz segíteni, de azért próbáld meg, h többet figyelsz rá, mint nagylányra, ossz meg vele "titkokat", avasd szövetségessé felnőttes dolgokban, kezeld egy kicsit úgy mintha ő lenne a legnagyobb gyerek, ugyanakkor pátyolgasd is,mintha kicsi lenne. persze, nem kell gyökeresen megváltozni, csak egy kicsikét. hátha...

amúgy a hormonális érés sem épp a lelki békéről híres, tehát tudd, h attól is lehet zaklatott, vehemens, mert most lép be a kamaszkorba.

3-as vagyok. remélem tudok segíteni, nem vagyok gy.pszich., csak magam is problémás gyerek voltam, érdekel a dolog, olvastam sokat a témában,h rájönnek, anyukám hol rontotta el, amiért ilyen furcsa viszonyunk volt és van egymással. és hát anyuka vagyok én is, szóval duplán érdekelt :-)

a hibás önképet a legnehezebb korrigálni.

mert te mint anyuka csak az alapokat tudod megadni hozzá, a többi a világ reakcióján, értékelésén burjánzik tovább. eleve ott kezdődik, h vannak érzékenyebb és kevésbé érzékeny gyerekek, és z érzékenyebbeknél ez is,mint annyi minden más, nehezebb. ha a lányod ilyen érzékeny típus, márpedig szerintem az, akkor neki az átlagnál több figyelem, szeretet, gondoskodás kell ahhoz, h alapból!! értékes embernek érezze magát, és ezzel az énképpel induljon világhódító útjára - ahol így nagyobb eséllyel kap pozitív visszajelzéseket, mint ha görcsösen, gátlásosan állna ki az emberek elé.

ez az odafigyelés + szeretet dolog nemcsak direkte működik,hanem indirekte is, azaz mindig, mindenhol jelen kell, h legyen: ha épp elmesél egy történetet neked, vagy csak játszani szeretne veled, vagy elmond egy viccet, amin azt várja, h nevess... rengeteg apró részlet, amire másik 2 gyerek mellett elég nehéz lehet figyelni. durva, érzékletes példákkal élve (nem mintha sztem te ezt csinálnád) ha gyakran szobájába van küldve, h foglalja el magát, v nem hallgatod meg, ha sztorizni szeretne, v türelmetlen vagy vele, miközben ő épp jókedvében szórakozott kissé, stb. ezek mind összeadódva egy kamaszban önmaga negatív értékelését eredményezhetik, úgy raktározza el a tudatalattija, h Ő MAGA hibás azért, mert (a durva példáknál maradva) nem foglalkozol vele eleget, v mert nem szereted eléggé. hogy ő maga nem elég jó, érdekes, szép (!!! még ezt is idekeveri!) ahhoz,h elnyerje a tetszésed, kedvességed. ha ez eldurvul, akkor már hiába vagy néha figyelmes, kedves v hiába dicséred, nem fogja elhinni, de ezzel egyidőben folyton provokálni fog, h lássa, tényleg ki tudja e váltani nálad azt a türelmetlenséget, mogorvaságot, hanyagolást, amitől tkp.a legjobban fél. erre mondják, h megidézi a bajt.

ha netán ilyesmi probléma lenne nálatok, akkor tudod, hogy orvosold, sokkal több figyelemmel, törődéssel.

ha nincs ilyen gond, akkor csak annyi, h kamaszodik, változik!!! az egész lénye, személyisége, és ezt nem tudja hová tenni, hogyan értékelni, megerősítést vár. közeledj hozzá, ismerd meg (nem vicc, lehet, h baromi sokat változott), érdeklődj iránta, hódítsd meg, nyisd föl, mint egy kincsesládát, mert csak erre vár. és értékeld!! lehet az a baj, h te egy kicsit gyerekként szólsz hozzá, beszélsz vele, miközben ő már nem gyerek, és ezért úgy érzi, nem felel meg az elvárásaidnak, nem tud veled kapcsolatot teremteni.

egy biztos: a saját külső értékelése mindig belülről fakad. lehet a világ legszebb lánya, ha nem érzi magát boldognak és kiegyensúlyozottnak, nem fog magának tetszeni.

szia, lám, visszanézek :-) nézd, nem konkrét irodalmat bújtam, inkább innen-onnan cikkeket, írásokat, fórumokat, kérdésekre adott válaszokat. először is pszichológia tankönyvek (pl. Atkinson) szárazon ugyan, de mindenre kiterjedően foglalkoznak a témával, emberközelibb olvasmány (és nagy kedvencem) pedig Dr. Ranschburg Jenő.

az nagyon jó, ha próbálsz vele beszélgetni, kitartás, nem megy egyik napról a másikra, meg fog nyílni, de nem egyből. hadd zárkózzon a szobájába, majd előbújik magától, ha felkészült rá. te csak biztosítsd arról, h bármikor!!! kedve lenne beszélgetni, kérdezni, rendelkezésére állsz. nehogy szemrehányást tegyél neki, amiért ő elzárkózik és nem hajlandó beszélni!... ez neked egy megoldandó probléma, de neki az egész világ.

emellett légy figyelmes, és, nem erőszakosan ugyan, de minden alkalmat ragadj meg, amikor finoman beszélni lehet vele - pl. arról, h miért más a rokon lány esete, mekkora különbségek vannak emberek között fizikum szpontjából (is), stb., ezt már tudod. kitartás, kitartás, kitartás! ne add fel, nehéz meló és időigényes, de megéri!!!

p.s. 12 évesen még sokminden korai, de ha nagyon sokat jelent neki a nőiesség, és ez így is marad, fokozatosan azért meg lehet neki engedni ezt-azt, pl. szőrtelenítés elvileg bármikor mehet, ha van szőrke a lábán, 13-14 évesen már nem bűn, ha megfesti a haját mondjuk nem tartóssal, vagy esetleg kifestené magát alkalomszerűen. a lényeg a mértéktartásban van, nem az életkorban.

ha egy gyerek legbelül nem érzi már gyereknek magát, a legnagyobb büntetés számára, ha gyerekként van kezelve. saját tapasztalat :-)