Kamaszok! Szerintetek milyen a megfelelő nevelés?

Nekem, ha gyerekem lesz, különösen fogok figyelni a lelki világára. Nálunk ilyen fel sem vetődött soha. Volt ofőm mondogatta, hogy figyeljünk egymásra ilyen téren is. (Nagyon jól tette.)

Apámmal például úgy vagyok, hogy oké, az apám, szeretem, meg minden, de nem tudok őszintén mosolyogni rá, mert képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy kiskoromban hányszor pofozott fel, kiabált velem, sokszor a semmiért, vagy hogy 13 évesen közölte velem, hogy a 18. születésnapomon kidob a házból, mert én úgysem leszek soha senki (és persze 4,9 tanulmányi átlaggal egyik gimibe se vesznek majd fel...)

Az én gyerekemnek sosem kell majd bőgnie miattam és sose vágja majd fel az ereit, vagy akar meghalni azért, mert én, aki a világra hozta, nem tudja őt elfogadni és támogatni. Legalábbis minden igyekezetemmel ezen leszek.