Kamaszok! Szerintetek milyen a megfelelő nevelés?

akik lepontoznak azok gyöke....rek

Neked van igazad.

:D

Szerintem egy anyától olyan, hogy bármit el lehet neki mondani, néha, ha az kell akkor faggat is, de azért nem úgy, hogy ezzel azt érje el, hogy nem mondunk magunktól neki semmit. Mindig van ránk ideje. Nem nevet ki, de ha pl. vmi rosszat tervezünk csinálni, akkor azt megmondja, és olyan kapcsolatot épít fel velünk, hogy hallgatunk is rá. Mindig ott van, ha szükségünk van rá, és máskor is, de azért néha háttérbe is tud maradni. Szerintem sem elég, ha megadja, amit kérünk és ennyi. Olyan mint egy barátnő, de azért néha legyen igazán anyás. Például, ha valami nagy baj van, akkor egy anyás ölelés mindent megold. Ne legyen igazán szigorú, de ő legyen az, aki több mindent megszab. (pl. 10re legyél itthon, stb.)

Az apa részéről a nevelés a fontosabb dolgoknál mutatkozzon meg. Olyan szerintem a jó apa, aki mellett lehetek az ő kicsi lánya, gyereknek érezhetem magam, illetve előjöhet a nem annyira "lányos" oldalam. Az, amilyen még 5-6 évesen voltam, amikor a kisautóval ugyanúgy játszottam, mint a barbie babával.

15/L

Szerintem fontos, hogy már a kezdetektől partnerként kezelje a szülő a gyereket. Úgy értem, ha valamit megtilt, nem enged, akkor ne csak annyit mondjon, hogy "ezt nem szabad", "nem mehetsz el", "ne csináld", hanem normálisan magyarázza is el, érvekkel, hogy miért ne. Ha ez kisgyerekkortól így megy, akkor szerintem később kamaszkorban is megérti a gyerek, hogy a szülő csak jót akar, és nem csak úgy rámondja, hogy "nem csinálhatod!". Pl ha egy 14 éves lány diszkóba akar menni, akkor a szülő ne csak kinevesse és elintézze annyival, hogy "dehogy mész, még kicsi vagy", hanem üljenek le beszélgetni róla, hogy most még miért nem engedi, milyen veszélyes, stb. És szerintem az is jó, ha ilyen esetben felajánl helyette egy másik, korához illő programot aznapra. Pl diszkóba nem enged el a barátnőmmel, de hozzáteszi, hogy látott a moziműsorban egy nagyon jó filmet, miért nem megyünk el arra a barátnőimmel? Így a gyerek is látja, hogy a szülő igazából nem a szórakozását akarja elrontani, meg nem azt tiltja, hogy a barátnőivel legyen.

Legyenek korlátok, pl. szabja meg a szülő, hogy este mikorra kell hazaérni. Legyen meg köztük a bizalom, hogy a gyerek mindent el merjen mondani a szülőnek. Ezt szerintem úgy lehet elérni, ha a szülő már a gyerek kicsi kora óta sokat beszélget vele, megkérdezi mi történt az oviban, milyen érzései voltak egy-egy dologgal kapcsolatban. Így később is könnyebben mesél majd. Ha valami bizalmasat mondd el a gyerek (pl. hogy 8 évesen tetszik neki egy kisfiú), akkor se nevessük ki, és így később sem fogja szégyelleni hogy az ilyet elmondja. Szerintem az is jó, ha a szülő is sokat mesél magáról, a fiatalkoráról is, meg megosztja a problémáit a gyerekkel (persze nem az összeset). Így látja a gyerek, hogy nem szégyen a bajainkról beszélni, hiszen ha a szülő elmondta neki, akkor ő is elmondhatja.

Ha párkapcsolatokról van szó, szerintem legyen nyitott a kamasz "szerelmei" felé, de azért korlátozza. Az extrém eseteket, ha pl. a 14 éves lány akar a 20 éves vagy idősebb pasival járni, tiltsa meg. Egy ideig mérges lesz a lány, de később megköszöni. Ha viszont korban hozzáillő a fiú, akkor hagyja, hadd járjanak (különben úgyis titokban csinálnák), de pl. 17-18 éves korig ne engedje, hogy egymásnál aludjanak, vagy a tanulás rovására túl sok időt töltsenek együtt. Ha a lány meséli, hogy új barátja van, a szülő kérje meg, hogy hívja el a fiút hozzájuk, így a szülők is valamennyire megismerhetik.

A szülő világosítsa fel a kamaszt a szexről, az alkoholról, cigiről, drogról. Már kisebb korban is beszélgessenek róla, hogy a gyerekben rögzüljön, hogy mi rossz, mi jó. 16 éves kortól a szülő már ne "tiltsa" a lányt a szextől (úgyis megtenné, ha akarja), de biztosítsa hogy legyen pénzük óvszerre, és ha a lány kéri, akkor írassanak fel fogamzásgátlót (bár ezt inkább csak 18 felett).

A tanulással kapcsolatban ne legyenek irreális elvárásaik, tehát ha tudják hogy a gyerek gyengébb képességű, ne erőltessék, hogy kitűnő legyen. Vagy ha mindenből ötös, de a matek nagyon nem megy neki, akkor se járassák feltétlenül különtanárhoz, hogy "jaj, csak az a fránya matek hiányzik, meg kell lennie a kitűnőnek!" Ez nagyon stresszes lehet egy gyereknek. De azt neveljék bele, hogy a képességeihez mérten igyekezzen a lehető legjobban teljesíteni. Ha a gyerek szorgalmas, és alapvetően jó tanuló, akkor ne szidja le akkor sem, ha néha becsúszik egy-egy rosszabb jegy.

Ne erőltessék a kamaszra a pályaválasztást. Ha a szülő orvos, attól még nem kell a gyereknek is annak lennie, ha nem akar. Tiszteljék, hogy egy kamasznak már lehetnek önálló gondolatai, döntései.

16/L

Szerintem a tökéletes anya-lány kapcsolatnak az alapja a bizalom.Nagyon jó,ha bármit meg lehet beszélni egy édesanyával és nagyon fontos,hogy barátnők is legyenek.

Egy jó anya nem felejti el,hogy ő is volt annak idején gyerek és semmiképp sem oktatja ki a gyerekét,hanem tanácsokat ad.Egy jó anya akkor is faggat,amikor a gyereke be akarna zárkózni,de csak módjával.De talán a legfontosabb,hogy megpróbálja megérteni,hogy a gyerek mit,mikor és miért tesz.

Az apa részéről pedig az a jó,ha visszajön belőlem az a kislány,aki voltam és újra ovisnak érezhetem magam mellette :)

16/L

Azért pontoznak le Téged,mert úgy gondolod,a gyereked a barátnőd mindent megengedsz neki,azt is hogy 15 évesen elmenjen a Balatonra a barátaival és a barátjával aludjon,sőt bulizni is elengeded te adsz neki alkoholt és cigit.

A jó szülő-gyerek kapcsolatnak az alapja a bizalom,de egy anya az anyja legyen a lányának ne a barátnője,ne legyen minden megengedve,legyenek szabályok,a gyerek bármikor fordulhasson az anyjához.Legyen közöttük kommunikáció,ki mit csinál miért,miért szeretné azt csinálni stb.Érdekelje mindkét félt a másik, a gyerek merjen mindent megkérdezni,ugyanúgy a szülő is.Tudjanak kompromisszumot kötni.Egy gyereket kb 10-11 éves koráig lehet nevelni,utána már igazán nem,max terelgetni.Fontos,hogy kis korban egy normális értékrendje alakuljon ki a gyereknek,és ha megérdemli igenis kapjon büntetést,ne azt szokja meg,hogy mindent legyen.Elutasítom a lelki terrort,és a zsarolást,szerintem egy normális kapcsolatban nincs helye.Fontos,hogy tudja a gyerek ha valahova nem engedik el(pl fesztivál,komolyabb buli) elsősorban nem azért van,mert a szülő nem bízik benne, a szülő a többi emberben nem bízik,és mivel tapasztaltabb,mint a gyerek tudja milyen következmények nem kívánt helyzetek fordulhatnak elő. Ezenfelül fontos a gyereket időben felvilágosítani,nyíltan és őszintén beszélni vele pl a szexualitásról is,nehogy hibát kövessen el.

Ebben egyet értek, a bizalom tényleg nagyon fontos!Tudnia kell a gyereknek hogy bármit elmondhat a szüleinek!Ugyanakor a nevelésnek valamilyen szinten szigorunak kell lennie a gyereknek tisztába kell lennie azzal hogy mit tehet és mit nem.Ha ezek megvanak akkor gratulálok, a gyerek nincs elcseszve! :)

14/L

ja meg persze a törődés hogy a gyerek érezze hogy a szülő mindig mellette áll és érdekli az élete!!

9-es voltam :)