Szülők ti mit gondolnátok a gyereketekről aki ilyet ír?

Az attól függ hány éves,milyen a családi háttere,barátai...

Konkrétan jó biztos nem jutna eszembe ha ezt szülőként olvasnám, tehát nem a költői vénát fedezném fel benne,inkább valami lelki megterhelést,megbántódást. Ez lehet egy barát/fiú/családtag miatt,az biztos hogy nem érzi jól magát a bőrében,mert kívülállónak tartja magát,akit nem ért meg senki. Szeretne eltűnni a világ elől,de ezt nem teheti meg,és úgy gondolja majd akkor értékelik igazán ha ő már nem lesz.

Szomorú :( Elbeszélgettél már a lányoddal erről? Mi nyomhatja a szívét?

Gondolom lány írta,vagy nem?

Tipikus kamasz, aki keresi önmagát, aki magányosnak és meg nem értettnek érzi magát. De legalább ki tudja írni az érzéseit, ami jó.

Tizenévesen sok minden kiválthat belőle olyan érzést, amitől a fenti sorok megszületnek.

Szülőként igyekeznék megnyerni a bizalmát, még ha kamaszként önkéntelenül is eltávolodik kicsit apjától-anyjától. Megpróbálnám megláttatni vele (újra), hogy mennyire szeretem, és hogy egy biztos: sosem marad abban a bizonyos kútban, apjuk és én kihúzzuk onnan, ha akarja, ha nem. :) Utána le is lakatoljuk. :)

Ha megmutatta,mosolyogva,akkor bizonyára semmi baja.

Viszont ha találtad,vagy kutakodtál ,ami nem szép dolog,akkor már lehet,hogy van baja,de az is lehet,hogy nem akarja megmutatni ,és kész.

Mintha én írtam volna.. jézusom.. ez elég durva.. pontosan ezt érzem.

14 / L

(mondjuk velem most nem tudom mi van,de folyton a halálra gondolok és arra,hogy bármikor elveszthetem akiket szeretek és hogy nélkülük nem tudok élni.. és arra is,hogy milyen sz*r lesz meghalni,meg mi lesz.. folyton pánikolok)