Azt sem tudom, ki vagyok. Ez is csak egy kamaszkori hóbort? (lent)

Szerintem ez az emberi személyiség alapvető érdekessége.:)Mindenkivel másképp viselkedünk és ennek megvan a miértje.Kezdeném a legegyszerűbb esetbe:

1.Tehát van egy tanárod,akivel elkezdessz beszélgetni a jegyeidről meg egyéb ilyen hivatalos dolgokról.Ekkor nagy részben komolynak kell lenned,kivéve ha a tanár is közvetlenebb veled,mert akkor te is veheted közvetlenebb formára a beszédstílusodat.De általában egy tanárral komolyan kell elbeszélgetni ahhoz,hogy megtudd győzni!

2.Ha egy haveroddal beszélsz és nem bízol meg benne annyira.Nyilván vele csak elhülyéskedsz,nem vagy vele komoly.Lazára veszed a stílust.

3.A legjobb barátnőddel gondolom van,amikor hülyéskedtek,de van,amikor komoly dolgokat mondassz el neki.:)A komoly dolgokat nem hülyéskedheted el és bizalmi kapcsolatban vagy a legjobb barátnőddel.

A másik meg az,hogy neked is van egy stílusod,de ez annak függvényében változik,hogy ki hogyan áll hozzád.Aki mellett mondjuk feszült vagy,amellett nagyon nehezen fogsz feloldódni.Nem fogsz vele olyan feltétlenül hülyéskedni,mint mondjuk egy olyan emberrel,aki lazább..

Jajj,nekem..xdd remélem érted,amit írok.Szerintem ez a felnőttebbeknél azért nem látszik annyira nagyon,mert ők majdnem mindenkivel tapintatosak és bizalmatlanok!Ők már jóval többet tapasztaltak,mint mi.Megtapasztalták jóval többször,hogy elárulták őket,átverték őket..és a szerelmet is másképp tapasztalták..szerintem..ez az alapja annak,hogy sokszor becsmérelnek minket.Részben igazuk van,de mikor már elvetik a sújkot,na akkor van elegem.xDDD

16/L

velem is ez a helyzet, csak én 13 éves vagyok...

sokszor van, hogy belegondolok, hogy senki sem szeret és sírok...megint máskor meg elegem van, hogy senki sem hagy békén, egyfolytában a nyakamon vannak...