Érezte ezt más is így?

Az embernek sok terve van amikor még kisebb. Álmodozik, hogy ő majd sokra viszi, megmutatom a világnak hogy mire vagyok képes! De sajnos ezért tenni is kell, de ha próbálsz tenni valamit, az se biztos, hogy elég lesz.

Jó volt gyereknek lenni, szövögetni az álmokat, álmodozni, de egyszer minden véget ér. Rájössz, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzelted. Az élet nagyon nehéz, és csak most kezdődik. Miközben ezeket a sorokat írom, a sírás kerülget, és nagyon nehéz visszatartani.

Mire vittem? Semmire, és ez fáj a legjobban! Emiatt kerülhet a sírás. Nem vettem komolyan a gimis éveket, de az idő fogaskerekét már nem lehet visszapörgetni, nincs második esélyt. Pedig most nem lenne rossz egy időgép

Sok mindent máshogy csinálnék, nagyon sok mindent. Mi is lesz belőlem, ez a kérdés fogalmazódott meg most bennem. Egy szerencsétlen, aki éhbérért dolgozik, hogy fenntartsa magát, és a családját, ha egyáltalán nekem lesz olyan. Igen ez a jövő vár rám, a jelenlegi helyzet szerint. Pedig mindent megkaptam. Jó nemvoltunk gazdagok, nem teljesülhetett minden álmom, de nem panaszkodhatok. Támogattak, nem kellett nyaranta dolgozni, pihenhettem

Most pedig itt vagyok a kapuban, a felnőtte válás kapujában. Mi lesz velem, mi lesz x év múlva, ezek a kérdések merülnek fel bennem. Továbbtanuláshoz nincs elég pontszámom. Talán egy javító érettségit kéne majd tennem ősszel, csak kérdés van-e elég szorgalom bennem, és a legfontosabb, ha össze is jön, vajon tanulnék-e eleget fősulin/egyetemen.

Most mondanám, hogy hát majd lesz valahogy, de azt már tudom, hogy ha így állunk valamihez hozzá, az semmi jóra nem vezet. Én se leszek már fiatalabb, és nem tanulhatok örökké. Tényleg nem tudom, hogyan tovább. Nem akarok olyan életet, hogy számolgatni kelljen mire költhetek, hogy az évenkénti nyaralás csak egy állom legyen, és otthon üljek és bámuljam a tv-t miközben a szabadságomat töltöm. Biztos most sokan mondanák, pedig ez vár rád...

És hogy ezt most miért is írtam le? Háááááááát, nem tudom. De jól esett, nekem már az is sokat segített, hogy ezt így kiadhattam magamból. Talán, még nincs minden veszve, ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára. Kicsit igaz megkésve, de úgy érzem még van egy utolsó dobásom. Persze a célig még hosszú és rögös út vezet...

Ha valaki esetleg végigolvasta, annak köszönöm hogy vette a fáradságot. És ha te még csak gimis vagy kedves olvasó, akkor ez legyen egyfajta tanulság számodra :)