Érezte még valaki, hogy kín a szoptatás?

A szoptatással nekem is voltak gondjaim, sokszor nem úgy ment ahogy kellett volna, és igen rágódtam is miatta.

De aztán jó pár hasonló kérdést végigolvastam, és végül rájöttem, hogy a szoptatás korántsem olyan egyszerű mindenkinek, mint azt mondják egyesek, és az anyukákon egy nyomás is van a jelenlegi társadalom, jelenlegi felfogás által, ami azt sugallja nem is vagy igazán jó anya, ha nem teszel meg mindent, ha nem hívsz szoptatási tanácsadót, ha nem fejsz, ha nem szedsz tejserkentőt és még sorolhatnám.

Gondolom azóta is emiatt van lelkiismeret-furdalásod, mert úgy érzed nem tettél meg mindent. DE ha végiggondolod, hogy az anyaság miből áll, akkor a szoptatás csak egy ici-pici része mindannak, amit tettél már a gyermekedért, és amiket még tenni fogsz!

Persze, nagyon ritka az, akinek kezdettől fogva "jól megy", és soha semmi problémája nincs a szoptatással.

Kérdésed amúgy összetett. Olyan, hogy "híg tej", nincs, az pedig, hogy fél órát szopik egy újszülött, teljesen normális, még az egy óra is rendben van.

Számomra az jön le, hogy nem volt kellő információd, sem segítséged a szoptatás kezdeti nehézségeinek leküzdésében.

Az orvosaid vagy nem szoptatáspártiak, vagy úgy gondolták, hogy annyira ki vagy akadva, hogy ennél a tápszer jobb megoldás, és azt várták, hogy "anyuka majd megnyugszik, ha nem kell kínlódnia tovább".

Mivel 3 év után is nyomaszt ez a dolog, orvosaid nem érték el a kívánt eredményt.

De, ez nem a Te hibád, én azt mondom. Sajnos sokan vannak ilyen helyzetben, nincs kellő szaksegítség (IBCLCs szaktanácsadó), a hormonok dúlnak, és a kétségbeeséssel egyedül maradnak az anyukák.

Visszafordítani nem lehet az időt, és nem is kell. Nézz a gyermeked mosolyára, és gondolj arra, hogy megtetted, ami Tőled tellett.

Ha újabb babád lesz, akkor nekifuthatsz máshogy, még egyszer.

Sok boldogságot Nektek!

Én utáltam az első perctől az utolsóig.9 hónapig küzdöttünk, aztán abbahagytam, de kapott végig tápszeres kiegészítést. Szép nagy fiú lett, nem kövér, sőt, nagyon is csinos:-))

Szerintem most már ne legyen lelkiismeret furdalásod, esetleg járj utána, hogy hogy kaphat anyatejet a baba.Fel tudják írni receptre, ha jól tudom.

Az első gyermekemnél 3 hónapig minden szoptatásnál a kínok kínját éltem át. 50 perceket szopott a kisfiam 2 óránként. Csillagokat láttam a fájdalomtól, véres cafatokban volt a mellbimbóm. :( Jó volt a kisfiam technikája, mert mutattam védőnőnek. Egyszerűen a mellem nem tudta megszokni a terhelést. Amikor ritkultak a szoptatások, akkor nagy nehezen meggyógyult a mellem, de számomra már nem tette ez sem széppé a szoptatást. A kisfiam 1 éves koráig szopizott.

A kislányomnál mindössze 1 hétig tartott a fájdalom, vele egész más élmény a szoptatás. Most már 19 hónapos, még mindig cicifüggő, őt meg nem tudom elválasztani. :(

Kedves Kérdező! Nem vagy attól rossz édesanya, hogy nem 3 hónap után azt mondtad elég volt! Ha tudnád hányszor éreztem azt, hogy nem csinálom tovább! Hányszor zokogtam, hogy én ezt a fájdalmat nem vagyok képes elviselni! A gyermekednek is sokkal jobb, hogy egy kiegyensúyozott édesanyát kapott, aki nem negatív érzésekkel viszonyul az ő táplálásához! Ha úgy érzed, hogy még sem tudod feldolgozni, hogy 3 hónap után nem anyatejet kapott a kisbabád, akkor ne szégyellj segítséget kérni vkitől!

En megprobaltam, nehezen ment, nagyon eroltettem, mert teljesen ugy ereztem mindenfele forumok olvasasa utan, hogy szoptatni kell, mert muszaj es kesz. ES hogy az milyen tok jo.

Hat, nekem minden volt, csak jo nem. Hat hetig kinlodtam, ha nem szoptattam epp, akkor fejtem, alig volt valami, tapszertol kezdett hizni a babam, en meg szoptattam kinlodva, merthogy kell.

Hat het utan feladtam es tok jo volt, teljesen megnyugodtam, ismet volt idom az alvasra is, sokkal kiegyensulyozottabb voltam.

Mondjuk en emiatt egy napig sem ragodtam, egyszeruen nem tudtam sajnalni, hogy nem megy tovabb, orultem, hogy vegre vege. Le lehet pontozni, ez van, kinlodas volt az egesz. Kb olyannak ereztem magam, mint aki fajo izuletekkel akarja lefutni a maratont, mert azt mondtak, hogy muszaj.

Masodik babanal sem izgultam miatta: csinaltam, ugy voltam vele, hogyha megy, akkor megy, ha nem megy, akkor nem megy, van ettol fontosabb dolgom is.

Valameddig ment is jobban, mint az elso gyermekunknel, de ekkor sem lettem epp egy szoptatos dajka kategoria.

Soha, egy percig sem sirtam/sirom vissza a szoptatast, pedig szeretem a gyermekeimet, sot, nagy csaladot tervezunk, 1-2 babat meg szeretnenk. De a szoptatasert nem rajongok. Ez van.

Tapasztalataim szerint a jó szoptatáshoz jó technika is kell, amit -valljuk be- igen kevesen tudnak elsőre, vagy keveseknek mutatják meg.

Nekem még a 2. babánál is véres volt mindkét cicibimbóm+ mellgyuszit is kaptam.

Itt nagy hangsúly lenne azon, hogy amikor az anyuka először mellre teszi a babáját, legyen ott vki, ne csak "Szóljon, ha segítség kell". És ki mer szólni úgy őszintén, hogy "bakker' ügyetlen vagyok, segítenél?" (nem sokan, na)

Pedig szinte senkinek nem megy a szoptatás elsőre!!

Ebben (is) keresni kellene a probléma gyökerét, h oké h bababarát kórház, meg nuku tápszer... na és a helyes szoptatási technika ?!

Igen, az eleje hasonlóan alakult nálunk is. Csak akkor még nem tudtam semmit az egészről, se a szoptatás céljáról, se a helyes módszerekről...

De miután mindezt elolvastam-megtanultam (pár hét) és kitapasztaltam magunkon (sok-sok hónap), 180 fokban megfordult a dolog.