Érezte még valaki, hogy kín a szoptatás?

Az első babámat 2 évig gond nélkül szoptattam, aztán a második babánál jött a sokk. Ő nem akarta rendesen bekapni a cicit, így az első 2 hétben sebes, vérző (konkrétan vért szívott szerencsétlen baba, véreset bukott) mellekkel, begyulladt, becsomósodott mellel sírva, zokogva és a mellgyulladástól lázasan szoptattam.

Ha ő lett volna az első babám, akkor tuti, hogy feladtam volna, mert szinte elviselhetetlen volt az egész szoptatás, már előre sírtam, mikor szoptatás következett, mert tudtam, mennyire fog fájni. Hiába tudtam, hogy kell mellre tenni helyesen a babát, ő nem volt hajlandó normálisan bekapni, öklendezve kiköpte és csak a végét csócsálta :( Nagyon el voltam keseredve. Aztán addig próbálkoztam, hogy végre megértette, hogy ha úgy szopizik, ahogy én adom a szájába, akkor könnyebben jön a tej, és hamarosan normálisan szopizott, begyógyultak a melleim, és elmúltak a csomók.

1 hónapos a babám, és végre élvezem a szoptatást, beállt a tejtermelés és boldogan nézem a szoptatás végén, ahogy tejes szájjal vigyorog a kisfiam :)

Ha nem lett volna már 2 év szoptatási tapasztalat a hátam mögött, akkor 100%, hogy feladtam volna és tápszert adok, úgyhogy nagyon is meg tudom érteni azt, aki abbahagyja a szoptatást a fájdalmak miatt. Én is annak a határán voltam, de nagyon boldog vagyok, hogy végül sikerült megtanulnunk egymást a babámmal és most már megy.