Hogy említsem meg otthon, hogy elbeszélgetnék egy pszichológussal?

Amíg nem beszéltél anyuddal, honnan gondolod, hogy agyvérzést kapna. Nyugodtan mondd el, milyen gondjaid vannak. Ha anyud helyében lennék én annak örülnék, hogy bizalommal fordulsz hozzám és elmondod, hogy gondod van. Sőt el is kísérnélek a pszihológushoz.

Nem, egyszerűen mondd el, hogy mi a gond, nem a pszihológust hanem a hipochondriát. Beszélgessetek róla, aztán a beszélgetés hozza magától a többit.

Akkor menj el az iskolapszichológushoz. Nem kellenek ehhez szülők.

Minden iskolának kötelező iskolapszichológust alkalmazni. Nálunk anyu először nem is tudott róla, hogy jártam nála. Tanárodnak sem kell tudni, hogy miért mész, ha gondolod, egyszerűen kérdezz rá, hogy hogyan tudnál vele beszélni.

Szia! Nekem is volt olyan időszak az életemben, mikor nem tudtam már egyedül megbírkózni a problémákkal. Anyukád legyen a bizalmasod. Mint anya tudom neked mondani, hogy igazán rosszul esne az, ha a gyermekemnek valami baja lenne és nem beszélné meg velem, hanem a hátam mögött járna dokihoz. Nem csak a bizalmatlanság miatt, hanem azért is, mert egy anya számára a gyermeke problémája igen is nagyon komoly és szeretne rajta segíteni. A helyedben szólnék anyudnak, hogy lenne egy komoly megbeszélnivalóm vele és jó lenne, ha kettesben le tudnánk ülni, zavartalanul megbeszélni. Előadnám, hogy milyen problémám van és azt, hogy úgy érzem, orvosi segítségre van szükségem. Ennyi. Anyud, ha nem tud a problémádról, nem tud téged támogatni, segíteni a gyógyulásban. Neki is meghatározó szerepe van/lesz ebben. Még abban is lehet, hogy tud segíteni, hogy mégis miért jelentkezett ez nálad. Lehet van még valaki hasonló gondokkal a családban és te hajlamos vagy sajnos erre a genetika miatt. Talán éppen anyudnak is voltak ilyen gondjai, csak nem mondta neked, mert nem terhelünk ilyennel egy gyermeket. Nálam például pánikbetegség alakult ki és kiderült, hogy apukám pont ilyen tünetekkel járt évekig orvoshoz. Sajnos örököltem a hajlamot, de most, hogy már tudom és orvoshoz is jártam vele, a családom is segített és egy év alatt teljesen meggyógyultam. Sok sikert neked is:)

Én gyerekorvoshoz mentem, elmondtam hogy mi a panaszom (nekem nem hipochondria) vett vért, aztán írt beutalót pszichológushoz.