Mit csináljak akkor, hogy ha anyukám mindig megmondja h mit csináljak és szigorú is?

Nekem is ugyanez volt, folyton irányítgatni próbált, nem mehettem sehova, hozzánk sem jöhetett senki, csak a könyvet volt szabad bújnom...Elég hamar rájöttem, hogy ez így nekem nagyon nem jó, ezért ált. suli után olyan középiskolába mentem, ami jó messze volt tőlünk, így kolis lettem, de emlékszem, hogy a szobatársaim az első éjszaka sírdogáltak az anyukájuk után, én meg csütörtök este bőgtem el magam, hogy már haza kell menni hétvégére...) Utána leérettségiztem, és eljöttem Egerbe fősulira, ami szintén nincs közel hozzájuk, albis lettem, és mivel messze van, így az első évben csak 2 hetente mentem "haza" 1,5 napra, az már vhogy kibírhatóbb volt. A fősuli 2. évében már csak havonta jártam hozzájuk, utána megismertem a páromat, és most vele élek, 3-4 hét múlva megszületik a kislányunk, és szerencsére "anyuékat" sem láttam már január óta...Csak telefonon beszélünk, párom megoldotta a problémámat, ugyanis anyuval kölcsönösen "kitiltották" egymást...Párom nem megy anyuékhoz, anyu nem jöhet át, én meg boldogan várom a babánkat :D

Ja, a jó kislányos, jó jegyet szerzős, házias dolog nekem nem igazán jött be anno, 1-2 napig engedékenyebbek voltak, de aztán megint kezdték előről, a bőrükből nem tudtak kibújni...

Ha tervezed, hogy tovább tanulsz, esetleg próbáld meg te is a kolit v. albérletet, ha kevesebbet leszel velük kapcsolatban, mindenképp jót fog tenni, rátalálsz a saját világodra, távolról már nem igazán tudnak beleszólni, mit hogy tegyél, és sokkal kiegyensúlyozottabb leszel, ergo később sikeres leszel az életben, míg, ha hagyod, hogy korlátozzanak...:S

Kedves Kérdező!

Ebben a koromban hasonlóan éreztem, mint te. Egy szikrával sem voltam jobb! Hasonlóan tiltottak. csak jóval később jöttem rá, hogy csak egyszerűen féltettek. Ez az a korosztály, amikor az ember már nem gyerek, de még nem felnőtt. Vagyis érzékeled a kihívásokat, de a bölcsesség még azért hiányzik. Természetesen a tiltások bizonyos részére már nem feltétlen van szükség, ha nem követsz el visszavonhatatlan hibá(ka)t. A választ önmagadnak kell megadnod, hogy képes vagy-e a végtelen szabadsággal bánni (ez a legfontosabb), vagy úgy gondolod, hogy valami nemvárt rossz csak másokkal eshet meg. Tehát képes vagy-e felmérni, hogy nem minden esetben akaratod (terved)szerint történik valami. Nagyon fontos lenne mindezt higgadtan, nem ideges, vagy felfokozott állapotban átgondolni. Mondhatnám, hogy nekem közömbös a te életed, de valószínű, hogy neked nem lesz az. Talán az a jó, ha elgondolkodsz azok érvelésén, akiknek a véleménye nem feltétlen azonos a tiéddel, de mégis valahogy el tudod fogadni (egészséges ellenzék). Ha gondolod írj e-mail-t!