Mit tegyek a lányommal?

Akárcsak magamat látnám!:)Én is pont ilyen vagyok pedig nekem nincs még lovam sem akivel foglalkozzak, egész nap csak bent ülök a házban, napok óta nem voltam kint. Én úgy érzem, hogy most erre van szükségem (egy kis magányra), valahogy nincs nagy kedvem a társasághoz.

De bocs az offért! Szóval mennyi ideje van meg a lova? Ha ujdonság akkor azért! Ne aggodj ha jól érzi magát a lovával nincs gond. Ha viszont nem fog érdeklődni az iskola, barátok, közösség után és magába zárkózik akkor kezdj majd aggodni.De szerintem egyelőre nincs nagy gond nála, légy tűrelmes!:) Lehet erre van most szüksége! Azért még érdeklődj utána és kérdezősködj, persze tapintatosan!

Én ezzel nem kioktatni akartalak, mert én sem vagyok nagyobb a lányodnál(1 év) csak tapasztalatból mondom.

Sok sikert! Minden jót nektek!:)

16/L

Én is ilyen vagyok. Ha normális a lány, teljesen megértem. Komolyan, kikészítenek a kortársaim. A másik, hogy ha nem vagy olyan, mint mindenki, nem vagy tucat, akkor egy senki vagy egyesek szemében. Na azért, hogy ezt megkapjuk a szemünkbe, nem fogunk elmenni sehova. (Na jó, megjegyzem, eléggé utálom az egész társadalmat... egy idézet, ami szerintem elég jól jellemez:

"- Ó, nem hiányzom nekik - mondta a lány. Antiszociálisnak tartanak. Nem keveredek közéjük.

Pedig valójában nagyon szociális lény vagyok. Minden azon fordul, mit értenek azon, hogy “szociális”, nem? Szociálisnak lenni számomra azt jelenti, hogy úgy beszéljek magával mindenféléről, ahogyan beszélek. - Néhány gesztenyét csörgetett, amelyek az utcára hajló fáról hullottak le. - Vagy arról, milyen különös világban élünk - folytatta. - Emberekkel együtt lenni, az jó. De azt már nem tartom szociális valaminek, ha összeterelnek egy csomó embert, s nem hagyják őket beszélgetni. Tv-óra, kosárlabda, baseball vagy atlétika… Egy kis társalgás a folytatásos tv-darabról, egy kis rajzolgatás, megint sport… mi sohasem kérdezünk, vagy legalábbis a legtöbben nem kérdeznek; csak egyszerűen nyakon öntenek minket a válaszokkal, miközben ott ülünk, és további négy óra hosszat bámuljuk a vásznon a tanárt. Ebben szerintem nincs semmi szociális. Ez olyan, mintha tölcséren vizet öntenének a pohárba. s azt mondanák nekünk, hogy bor, pedig nem az. Mire eltelik a nap, oly rongyul érezzük magunkat, hogy képtelenek vagyunk másra, mint hogy aludni menjünk, vagy a Vidám Parkba, ahol kitombolhatja magát az ember; az Ablakzúzdában üveget tör, az Autórombolóban nagy acélgolyóval kocsikat zúz össze; egyesek autóval rohannak az utcán, s azon versenyeznek, ki milyen közel tud kerülni egy lámpaoszlophoz. Azt hiszem, mindenben igazuk van, amit rólam mondanak. Nincsenek barátaim. Ez a szemükben annak bizonyítéka, hogy nem vagyok normális."

/Ray Bradbury-Fahrenheit 451/)

Én 15-16 évesen ugyanilyen voltam. :)

Úgy kellett "kirobbantani" a lakásból! :)

Most úgy látszik, hogy egyedüllétre van szüksége. Idővel ez elmúlik és meglesz benne az igény a társaságra. :)

26/L