Mennyi pénzt adnátok a – 17 éves - kamasz lányotoknak? Szerintetek mennyi a reális havonta?
47 – 49/49
Igazad van, nálunk is kései gyerek: és az imádattal él vissza. Persze ezért nem lehet kizárólag őt felelőssé tenni. Nem is a felelőst akarom keresni (mi is hibáztunk, a külső tényezők is, a baráti kör, társadalmi közeg, felgyorsult, anyagias világ, stb.). A kiútra akarok koncentrálni. Nagyon jó az általad leírt példád, csak a már megkapott juttatások megvonása tűnik nagyon nehezen kivitelezhetőnek, pedig ez tűnik az egyetlen reális megoldásnak. Kemény menet lesz, nyilván idegtépő… Azt nem tudom, hogy nem késtünk-e el? Ettől félek igazán.
válasza:Ha jól számolom, évi fél milla zsebpénzt kapott,
az egyéb "juttatásokat" nem számolva.
Nem semmi!!
Ezen a fórumon egyébként mindig kikérik maguknak,
ha valaki azt írja egy nőről, hogy pénzéhes.
Pedig sikerült tanár létedre, egy kis pénzéhes nőnemű követelőzőgépet kinevelnetek!!
Felmerül a kérdés. Mi lesz később???!!!
52-nek
Elszúrtuk, ebben egyet értek. Nem ez a kérdés, hanem, hogy nem késő-e visszafogni a gyeplőt?
Különben nem annyira jön ki a zsebpénz, mert ebben minden benne van: ruházkodás, kaja, szórakozás, barátnők. Kivéve iskolai dolgok, programok.
válasza: válasza:Úgy látom, hogy az a baj gyökere, hogy FÉLSZ lányod reakciójától. Voltam kamasz, a férjem lánya is majdnem egyidős a tieddel.
Ott is látom a játszmákat, amit a férjem kevésbé, mert értelemszerűen elfogultabb. Első tanácsnál elhajtott, hogy a lánya ellen beszélek.
Mondtam, hogy oké, akkor mondom mi fog történni, borítékba be, egy hónap múlva vedd elő - mert én is ilyeneket csináltam ennyi idősen.
Másrészt nem a lánya ellen beszéltem, hanem a lánya ADOTT VISELKEDÉSE ELLEN, ez a nagy különbség.
A férjem azóta tudja kezelni a helyzeteket, mióta tudatosította magában, hogy az adott viselkedést bünteti, de ez nem jelenti azt, hogy a lányát ne szeretné. Persze ott is próbált a lány visszaélni, hogy "nem is szeretsz" és ennek analógiájára, de a férjem kitartott. Mondta, hogy szereti, ezt ő is tudja, kár a gőzért.
A lány egy idő után feladta.
Javaslom,hogy ne húzzátok az időt, mert "majd holnap", "majd jövőre" megbeszéljük, hanem ma. Ültessétek le, papír, ceruza, ennyi van, ennyi jut, nem több. Ha több kell, akkor tessék dolgozni menni.
Azzal egyetértek, hogy tanulmányi célokra (pl nyelvvizsga díja, különtanár, stb) adni kell minél többet, illetve egészségen sem szabad spórolni (tehát ha rossz a szeme, akkor minőségi lencsét venni, de keretre már nem költenék annyit).
De különtanárral is óvatosan, mert hajlamosak ellógni az órát és a tanár díját eltenni! Olyat mindig a tanár kezébe adjatok csak - ha szükség van ilyenre.
Pedagógusként pedig gondolom tudod, hogy következetes magatartás mennyire fontos. Ha kimondom, be is tartom, nincs visszaút.
A telefon ellopkodásáért pedig csodálom, hogy még csak nem is szóltatok. Nem voltak agresszív szüleim, de ha ilyet megcsinálok, szerintem kaptam volna egy jó nagy pofont apámtól, hogy eszembe se jusson ilyen máskor.
válasza:"Azt nem tudom, hogy nem késtünk-e el? Ettől félek igazán."
Lehet, hogy ma még nem, de holnap már igen. Minél tovább húzod az időt, annál jobban megnehezíted a saját dolgod.
Leírtunk itt jónéhány megoldást, rajtad áll, hogy mit csinálsz. De az egyértelmű, hogy a lányod érdekében is, nem szabad várni. Szombat van, nincs suli, tökéletes időpont a dolog megbeszélésére. A lányod érdekében is, ne halogasd a dolgot, minél előbb megteszed az első lépést, annál jobb lesz neki. Meg persze neked is, de a lényeg itt most ő.
válasza:Apám ilyen lett. Engem normálisan nevelt, de most idős korára kapott egy szobakutyát. A kutya ideális súlya 3-3,5 kg lenne. A kutya 5-6 kg.
Ok: "éhesen néz". Igen, etetés után két perccel is képes úgy nézni, mint aki éhezik.
Apám meg tömi kajával, a sajátjából ad neki. Mindenki szörnyülködik, hogy a kutya feldobja a tappancsot fiatalon, annyira el van hízva.
Apám meg addig lát, hogy a kutya örül a kajának. Érdekes módon, amikor egy hétig én vigyáztam rá és jött kunyerálni ebéd közben, kétszer elzavartam a helyére, egyből leszokott a koldulásról. Lefogyott egy kilót, mert napi egyszer kapott enni, annyit, amennyire szüksége van, nem többet. A mi ebédünkből nem kapott semmit.
Amikor apám eteti, még csak közelít a táppal a tál felé, a kutya már tépi ki a kezéből. Amikor én adok neki, leül és amíg nem kap engedélyt, nem nyúl hozzá.
A kutya is érzelmileg zsarol, van ahol bejön neki, van ahol nem.
Kedves Mindenki!
Hálásan köszönöm a javaslataitokat, nagyon sokakkal egyet értek, és higgadt fejjel – normális esetben – sok jó tanácsot adtatok. De a dolgok valóban elfajultak, ld. Erre a mostani szitu:
„Menj innen! Hozzám ne szóljál! Az egész életemet tönkre teszed/tetted! Azt veszek, amit akarok a pénzemből!”
Most jött haza, és mondtam, hogy beszéljük meg a dolgokat, meg a helyzetet. Erre az a reakciója volt, és bevágta az ajtaját, bezárkózott. Hát, ennyit az el-kellene-beszélgetni a lánnyal elképzelésről. (Szeretnék, mert mindig azt képzeltem, hogy a dolgokat, problémákat őszintén meg lehet tárgyalni.) Reménytelen, éppen ezért fogalmam sincs, mit lehet tenni, ha elszabadult a pokol, mert ez a realitás. Megint el akarta venni a telefonomat, nem hagytam, őrjöngésbe kezdett. (hiszen csak meg akart valakit csörgetni…)
Sajnos a nem-töltöm-fel a mobilját ötlet nem realizálható, mivel a hűséghez (készülékvásárláshoz) kapcsolódik ez az összeg. Pillanatok alatt lebeszéli (3000 Ft-ot), az enyémet nem adom oda (most már a zsebemben tartom itthon(!): erre azt kiabálja, hogy rossz anya vagy, a többieknek ezt senki sem számítja fel otthon, majd egyszer (pld februárban vond le a pénzemből, hogy megint éhezzek! (Ezt is át akartam vele beszélni, hogy januártól (nagy valószínűséggel) nem lesz már munkám), de a legkevésbé sem érdeklik a negatív ’hírek’.!
A tanulásról:
Én mindig azt az elvet vallottam, hogy jó jegyeket nem dotálok anyagilag, hiszen magának, azaz önmagáért / a jobb lehetőségekért tanul valaki. Különben mindig jó tanuló volt, ebben a tanévben már ez sem így van: humán tárgyakból 4 és 5, de két reálból (gimi 3. osztály) kettes, igaz, hogy egyik sem fog beszámítani, de én mégsem ájulok el ettől az eredménytől, ugyanakkor nem szidom le a kettesekért, mert nem fog beszámítani.
Mire költi a pénzt?
Leginkább ruházkodásra, fodrászra. A ruházkodás minősége megy a mennyiség rovására, vagyis bőven meg lehetne oldani, ezzel tisztában vagyok. De ő (mivel valahol legbelül kisebbségi érzése van, nem találja önmagát, nem tudja, mit ér/ne ezek nélkül) azt hiszi, ettől függ, miként kezelik mások, vagyis emberszámba veszik-e? Ezt azért nem értem, mert mi a férjemmel soha nem a külsőségekre adtunk, hanem a teljesítményre koncentráltunk, és nem azért nem néztek le minket, mert hű-de-drága szerkókban járkáltunk. Az igaz, hogy a világ megváltozott, a média is állandóan cseréld le újabbra/jobbra mentalitást árasztja, a baráti közege pedig pláne. Ez a két szemlélet természetesen ütközik, nem tudom, hogyan lehet békét teremteni (leginkább a lelkében, pláne, hogy elzárkózik a kommunikáció elől, hisztivel, őrjöngéssel, bezárkózással/ otthonról elvonulással.
Igazatok van, ez az út, ezek a – benne kialakult - irreális elképzelések a teherbírásunkról: a helytelen út, a szakadékba vezet, nem csupán a családot, de ŐT is. Tudom, hogy ezt kellene beláttatnom/nunk vele.
A többi gondolatomat még át kell gondolnom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!