Mit tegyek, nagyon kétségbe vagyok esve? Túlaggódom? Esetleg nem én vagyok a hibás?

persze, tudom, most egy átlagos kamaszprobléma következik, de kérlek próbáljátok beleélni magatokat a helyzetembe, és tanácsoljatok valamit!

8.osztályos vagyok, lány. Járok felvételi-előkészítőre és elég nehezen megy a beszélgetés másokkal. Én egy nagyon nyitott, barátságos, és szerintem alapjában véve első ránézésre szimpatikus lány vagyok. Az előkészítőn is sok szimpatikus fiú és lány van , senki sem lenéző, stb. De mindenki párokban jár, akivel az általános iskolába jár. Vannak akik már összebarátkoztak de ők is közös ismerős alapján. Én többekhez is odamentem ismerkedni, tudjátok, azok az átlagkérdések hova jársz suliba, hol laksz, milyen a sulid, stb. de amikor mindkét félnél kimerülnek ezek a témák már nem tudok semmivel előrukkolni. Felesleges lenne olyanokat kérdezni hogy milyen zenét szeretsz, van-e testvéred, mert 1. úgyse jegyzem meg 2. a pillanatban amikor meg kell tudnom akkor amúgy is adódik, és akkor legalább beszélgetés fakad belőle (de ezek is akkor amikkor már mondjuk pár hete ismerjük egymást)

aztán mindenki csendben van és az olyan kínos de nem értem ők miért nem kérdeznek vagy beszélnek, persze lehet hogy ők is izgulnak de nemigen látszik rajtuk..

attól félek az új osztályomban se tudok majd ismerkedni senkivel. nem szeretnék ilyen szerepelős-másokra erőltetem magamat szerep lenni aki olyan hogy úgy leplezi a feszültségét hogy mindenkihez túl oldottan odamegy úgy viselkedik mintha haverok lennének, stb. mert az ilyenke leszerepelnek az első nap és kész.. olyan szeretnék lenni akivel mindenki jóban (vagyis sokan, többen) szeretne lenni és egyfajta kiváltság, ha kivívják abarátságomat, nem akarok kiégett lenni, vagy aki leszerepelt, különleges, hűvös aki egy jó kapcsolatban önmaga (amilyen vagyok, vidám, viccelődős , beszédes)

gondoltam nyáron sok táborba megyek hogy gyakoroljam az ismerkedést új emberekkel..

ja és mellesleg az előkészítőn én is az oszt.társammal megyek akivel tulajdonképpen nem vagyok olyan jóban de mégis magától adódik hogy együtt megyünk.. utálok vele menni, és hátráltat is, mert nem semmi közös témám nincs vele és még azon is kell "dolgoznom" hogy ne érezzem kínosan magam hogy odaúton meg ott is ne üljünk menjünk, csöndben egymás mellett..

vannak barátnőim de őket már régóta ismerem...

az osztályban pedig nem igazán adhatom önmagam, mert mindenki hülye, idióta, margaságok vannak ezért mindenki csak poénkodik egymással. nem lehet komolynak lenni. vagyis itt is önmagam vagyok de nem úgy mint egy új közösségben.