Nagyon kérek mindenkit hogy segítsen, kétségbe vagyok esve. Mit tegyek az unokámmal?

te semmit

van neki egy anyja

ő gyereke

neked az anyját kellett volna úgy nevelni, hogy ne hagyja az unokádat ide jutni

te szimplán legyél szerető nagyi, akihez lehet fordulni ha baj van

ezzel együtt megmondhatod az unokádnak hogy szerinted amit csinál az nem lesz jó

de ne kioktató stílusban! és halgasd meg őt is

a 16 éves srácoknak meg esteleg szólnék, hogy a kiscsaj csak 13, ha van egy kis józan eszük, úgy párolognak el mint a köd

Okosat nem tudok mondani csak talán annyit hogy apám is ivott és vert,és én is igy lázadtam,minnél nagyobb büntetést kaptam annál komolyabb dolgokat csináltam.Lehetséges hogy

nem érzi hogy őt szereti valaki ilyen szülök után és ezért a barátokkal vigasztalodik.Most nagyon finoman kell vele bánni nehogy mégjobban eltávolodjon.

Nálunk is ugyanez volt a helyzet,apukám és anyukám is itt

ak,ütöttek-vertek,így 12 éves koromtól a mamám nevelt.Én is utáltam,bár én azért,mert eljátszotta a nagy beteget,meg azt,hogy mennyi mindent tesz értem,közbe meg nagy alkesz,és nyugtató függő,mind a mai napig.

Ha nekem lett volna egy olyan nagymamám,aki ennyire szeret,és aggódik értem,akkor biztos én is jobban álltam volna hozzá a dolgokhoz.Én is buliztam állandóan,olyan ruhákat vettem fel,amiket szégyellek most,ha visszagondolok rájuk.

Szerintem semmiképp ne fordulj "hivatalhoz",mert az azt jelenti,hogy nem bízol benne,esetleg azt is érezheti,hogy nem kell neked.

Egyre figyelj oda mindenképp:

Ne őt hibáztasd azért mert odakerült hozzád,hiszen nem ő tehet róla.Ő sem egy alkoholista apára,és egy igénytelen anyára vágyott,hanem egy szerető gondoskodó családra.Ne nek mondd,hogy mennibe kerül neked,nekem a mamám(pedig már saját családom van,párom,gyerekeim is) a mai napig minden egyes alkalommal elomndja,hogy havi 30ezer ft.ba kerültem neki,számoljam ki,hogy az mennyi pénz.Ezt ne tedd!Kell neki egy kis idő,mire talpra tud állni,hiszen most hagyták el a szülei.Ezt a bulizással leplezi,ahogy én is tettem,és megbántam.De biztos,hogy helre fog jönni,hiszen ilyen szerető,és gondoskodó nagymamája van,mint TE!

Szerintem légy türelemmel ,hisz nehéz mind a kettőtök számára.Ha nem probléma akkor elmesélném,hogy nőttem fel:

-11 éves koromig rettegésben éltünk anyukámmal,mert apám az alkoholista volt és elitta a pénzt és vert minket,volt,hogy anyámat is előttem verte meg aztán én is kaptam jópárszor,mert olyan kedve volt,persze másnap nem emlékezett rá,anyukám nem mert lépni ez ügyben és öngyilkos lett (felakasztotta magát) ISTEN NYUGOSZTALJA,

Én itt voltam 12 éves,apámtól elvettek,mert kiderült,hogy nem alkalmas engem meg intézetbe adtak és pchilogus járt hozzám,lázadtam,nem kelletem senkinek (és tényleg nem) fájt minden,depressziós voltam,13 évesen a kereszt szüleim kivettek az intézetből ,és ismét rendes iskolába jártam (a másik iskolába mindenki 'cikizett' engem,mert szegények voltunk),új iskola,lázadó diák, gondoltam beilleszkedek,hogy lehetne máshogy (gondoltam),mint,hogy iszok,cigizek,hajat festek,peircinget csináltatok,feleselek,bulizok és egyebek a "trükk" be is jött,de szerencsétlen keresztszüleim nem bírták,mivel már mamámék sem éltek nem tudtak velem mit csinálni azon gondolkoztak nevelőintézetbe adnak,itt megint kiborult a mécses,aztán 15-16 évesen rájöttem,hogy ők szeretnek hisz nem szenvednének velem,nagyon sokat küszködtek velem,de sikerült és ma mára szörnyen bánom,hogy így viselkedtem,de részben megértem magam,hisz ez nagy trauma volt akkor nekem.

Neked is csak azt tudom mondani,kitartás,lepd meg sok kis meglepetéssel,ülj le vele tanulni meséld el milyen volt neked fiatalon és próbálj meg programokat csinálni.

Nem tudom,mennyire utál,de "nyomulni se nyomulj"

megkérdezném tőle,el szeretne-e menni a moziba a barátaival" meg ilyenek.

Egy idő után hidd el megérti,hogy mi a helyes,sajnos ez nem egyről-a kettőre megy.Ha szerencséd van együtt fog veled működni ha pedig nem akkor se légy szomorú hisz most ezt tudatlanul teszi.Emlékszem majd minden napomra,hogy titokban minden este sírtam,hogy egy balfék életem van,csúfoltam azokat akik rendes életet éltek és ma már irigyelem őket,hisz mennyi mindenből kimaradtam.

Hidd el ha megbánt ne vedd zokon,mert nem gy gondolja és később a föld alá tudna miatta süllyedni, szerintem még nem késő ,hogy jó útra térítsd, és kérdezd meg tőle,mit vár az élettől,mi szeretne lenni.

SOK-SOK SIKERT NEKED ÉS AZ UNOKÁDNAK!

remélem gyorsan helyre fog jönni minden és írsz majd nekünk,hogy hogy mennek a dolgok.

13 évesen azért nem annyira kislány az a kislány, inkább úgy fogalmaznék hogy kiskamasz. Az hogy festi magát, az egy dolog, az öltözék pedig egyértelműen divat, és ízlés kérdése. Az se olyan nagy baj, ha idősebb fiúkkal barátkozik, hisz a lányok előbb, a fiúk később érnek.

Viszont hogy iszik és cigizik...Hát az baj. A cigi még hagyján, majd leszokik (én is 13 évesen szoktam rá, de megjött az eszem és 20 évesen leszoktam), viszont az italozás az komoly gondd. Erre figyelj oda. Egyébként biztos vagy benne hogy iszik és dohányzik?

Az alatt mit értesz hogy későn jár haza? És hétvégén mi az hogy "eljárkál"? Úgy érted hétköznap is késő estig? Mi az hogy nem tanul? Rosszak a jegyei?

Szerintem legjobb lenne ha leülnél vele komolyan beszélgetni. Tisztázni hogy mégis miért utál téged, hisz csak rád számíthat, és te szereted, gondoskodsz róla, de ehhez az ő segítsége is kelleni fog. Valahogy el kell érned hogy megbízzon benned. Kerüld a kioktatás minden formáját. Megpróbálhatod a gordon-módszert is (thomas gordon- P.E.T. c. könyve). Mert ha nem bízik meg benned, és eltitkol dolgokat, abból tényleg bajok lehetnek. Pl ha elkezd nemi életet élni, és eltitkolja előled, esélyed se lesz rá hogy felirass neki fogamzásgátlót, és már kész is a baj. Abba az álomba ne ringasd magad hogy apácaéletet fog élni, és 18 éves koráig szűz marad.

Az is lehet hogy te is túl szigorú vagy egy kicsit.