Kedves kamaszok! Ha alsó tagozatban,1. ,2. ,3. osztályban nehezen szakadtál el az anyukádtól, milyen kamasz lett belőled?

:$$ Hát velem máig is így van. Az osztálytársaim plázacicák és sokszor plázáznak vagy buliznak.. én ilyen kis különc vagyok,mert semmi kedvem ilyen dolgokhoz(csak ritkábban pláza). És most fogok gimibe menni és egyre jobban félek. :(

14.L

Ez több mineentől függ. de én mondjuk nbem iylen vagyok. :S

L/12

Szerintem ez egy összetett dolog, függ az osztálytársasktól, tanító/tanártól, a családtól stb.

Én mindig is nagyon anyás voltam, viszont most már kezd elegem lenni a családomból(nem olyasmi okokból, hogy nem kapom meg a legújabb iPhone-t stb), mert mindenki folyamatosan ideges(pedig biztos munkahelyük van, félretett pénz is, viszonylag jól élünk), sosem voltak igazi családi foglalatosságok(régebben volt társasjáték egy évbe vagy 3-szor...), szóval olyan mintha nem is családban élek. Szeméky szerint már várom, hogy egyetmista legyek, mert el szeretnék menni a városból.

A fiaddal kapcsolatban szerintem nem lesz ez mindig így, főleg mivel fiú. :) De sok mindentől függ.

Én kisgyerekként /amig alsós voltam/ nagyon anyás voltam.

De mégis nem ezért kínlódtam a sulival, hanem elég durván beszédhibás voltam/mind máig az vagyok de már csak ha nagyon odafigyelnek akkor tünik fel/. És a tanitonéni aki akkoriba tanitott eléggé pikkelt rám mert hogy nem "szépen" beszélek... Persze szenvedés volt az egész általános mert a többiek felsőbe is szekáltak vele hogy tanulj már meg beszélni, kész röhej ahogy beszélsz...

máramár középsulis vagyok közel 4es az átlagom. Tanárjaim mára már tanárok is olyanok is amilyenek. Persze amióta nagyobb lettem sokkal jobban elegem lett ebből. És ebből adódóan sokkal robbanékonyabban kezelek sok mindent, és persze sokkal határozottabban lépek fel másokkal szembe legyen az bárki, talán ezért nem is kapok a beszédem miatt semmit... /persze középsuliba egyszer volt olyan hogy nem lehetett érteni legalábbis amiről tudok akkor hogy felmentem igazgatóhoz egyből a tanárok is másképp néztek rám/

Az anyás dologhoz meg annyit hogy lehet hogy kicsiként nagyon anyás voltam, mára már egyre nehezebben vieslem el a dolgait neki is apának is. És már azt várom hogy mehessek egyetemre valahova és elkerüljek innen

Szia!

Én nagyon félénk voltam 2.ig.utána lett sok jó barátom majd egyszercsak az Apukám kapott egy állást Angliában.

Kiköltöztünk!

Eléggé megrázott az ügy és nem is beszéltem angolul.

de ne aggódj augusztusban lesz 2 éve hogy itt élek és egyre csak jobb lesz.

Amikor idejöttünk senkihez nem szóltam (többekközött mert nem értettem9 de most már nemcsak én beszélek az osztéimhez hanem ők is csak így..különböző témákról!