Szerintetek egy családban a szülők jobban szeretik egymást mint a gyerekeket?

Nem jobban, máshogy. A gyerekek idővel kirepülnek, de a társ megmarad.

Illetve vannak időszakok amikor egyik, vagy másik "fontosabb" ,vagyis több támogatásra van szüksége, életkorából vagy állapotából (betegség, lelki válság) adódóan.

Aki túl van egy váláson és van gyermeke abból a kapcsolatból, pontosan tudja, hogy a gyermeke a válás után is a gyermeke maradt, még akkor is, ha esetleg az exszel a kapcsolat nagyon megromlott. Értelemszerű tehát, hogy a szülő-gyermek -kapcsolatnak mindig elsődlegesebbnek kell lennie, különben az illető szülő csak utólag és későn látja majd be, hogy indokolatlanul élte meg fordítottan ezeket a kapcsolatokat.

Ez azt is jelenti, hogy amint gyermek születik egy kapcsolatban, minden megváltozik. A szülő-gyermek -kapcsolat életre szól.

Nálam a szeretetnek nincsenek fokozatai, ha van időm, mindenkinek egyformán adok, aki szerintem "rászolgált".

De vannak prioritások: a saját feleségem és gyermekeim UTÁN jöhetnek csak mások, hiszen velük leszek vagy 40 évig még. A szeretet nem fogy el vagy csökken mások irányába azzal, hogy valakinek sokat adunk. Ezt csak féltékeny és önző emberek találják ki, jobb őket kerülni.

Másként szereti az ember a párját, és másként a gyerekeit. Sőt egy-egy gyereke iránt is különböző szeretetet érez. szerintem nincs olyan, hogy jobban szeretjük-e egyiküket a másiknál, csak MÁSHOGYAN. Azonban a gyerekeink a testünk részei, hiszen belőlünk fakadnak. Ők így örökké kapcsolódnak hozzánk testileg, míg a párunk "csak" érzelmileg. Talán ez a fő különbség.

A kérdésedre a konkrét válaszom: nem szeretik jobban egymást a szülők, mint a gyerekeiket. Szerintem ellenkezőleg: a gyerekeiknél senkit sem szeretnek jobban!!!!

Mivel kiemelted a kérdést,gondoltam válaszolok.

A férjem életem nagy szerelme,8 éve vagyunk együtt,nem tudom elképzelni nélküle az életem,ő a legjobb barátom is egyben,mindenben támogat,még ennyi idő után is SZERELMES vagyok belé.A kislányunk 10 hónapos.(Tehát még bőven nem kamasz,de mindegy.)Őt egészen másképp szeretem,számomra ő nem az életem része,hanem maga az élet.Rengeteg szeretetet ad,nem is hittem,hogy ennyire lehet szeretni.De anyai szeretettel szeretem,a férjemet egészen másképp,viszont abban biztos vagyok,hogy egyformán,csak az egyiket szerelemmel a másikat szeretettel.Viszont szerintem mindkettő arról szól (mármint a szerelem és a szeretet),hogy ha kell feláldozom magamat értük.És ez nálam bejön.A kislányomért is az életemet adnám,és a férjemért is.