Mit gondoltok erről?

Hát nem hiszem, hogy Y nem akarja, hogy barátok legyenek, inkább csak már elege van X állandó szomorkodásából, depressziójából, panaszkodásából. Feltételezem azért ő is szeretne boldog lenni, ami igencsak nehéz, ha valaki mindig elrontja valamivel a kedvét...

X-nek meg azt tanácsolom, hogy menjen pszichológushoz, de és próbáljon vidám lenni, jó dolgokra koncentrálni (oké, tudom, hogy nehéz, de különben egész életében egy megkeseredett valaki lesz).

Azért neked is tele lenne a f*szod,ha egy csaj, a kamaszkori depressziója miatt öngyilkos akarna lenni.

Amúgy a csaj szerintem menjen pszihológushoz,nagyon sokat segít[nem egy barátnőmnek segített]!

Y szerintem tudta, hogy mit vállalna el, ha kiállna X mellett, és nem vállalta.

Nekem van egy X-hez nagyon hasonló barátnőm, és én elhatároztam, hogy ha egy köszönömöt sem kapok, vagy ha bele is döglök, akkor is segíteni fogok neki. Én sem vagyok sokkal idősebb, de lelkileg egyértelműen érettebb vagyok, már elnézést. Ha van egy lelkileg gyenge barátnőd, akkor mindig oda kell rá figyelned, hogy mindig kedvesen beszéld le a hülyeségeiről, nyugtatgasd mikor öngyilkosságot akar elkövetni, és még ha belül nagyon késztetést is érzel rá hogy kimond, nem szabad az arcába vágnod, hogy "én mennyi mindent tettem érted", vagy "nélkülem sehol se lennél", ha megköszöni a segítségedet, akkor is inkább azt kell vele elhitetned, hogy ez semmiség, az elvárásaidat kb a nullára kell csökkentened. Vagyis persze kell hogy legyen elvárás, mégpedig az, hogy mindig mondja el a problémákat, és persze az, hogy ne csináljon saját magával hülyeséget. Elképesztően nehéz feladat, és lehet hogy soha az életben nem fogja a negyedét sem visszaadni annak amit tettél érte, de valahol akkor is megéri. Y nem volt képes arra, hogy önzetlenül segítsen, ezzel sajnos nem lehet mit tenni.

15/L

(ui : egyébként, kérdező, te lennél X?)

Értem.

Figyelj, szerintem bírd ki ezt az egy hónapot, és amint elkezdödik a suli, menj a sulipszichológushoz, ha van. Nem kell hogy szólj bárkinek is róla szerintem.

A vagdosást meg ne csináld, mert butaság, és semmit sem javítassz vele. Inkább ha feszült vagy, halgass zenét, írd ki magadból az érzéseid egy papírra, vagy egy word dokiba, sétálj egyet, vagy fuss, esetleg rajzolj. Tudom, gyerekesen hangzik, de ezek nagyon sokat segítenek :) Remélem rendeződnek a dolgok.

0.19-es voltam :)

Figyelj, kedves X.

Tudom, min mész át, én is tapasztaltam. Persze nem akarom megmondani neked, mit érzel, de hibát követsz el. Én is vagdostam magam, amíg egyszer kicsit khmm, túl nagy lett a seb. Fél éve, és még mindig ott a heg, fehér, csúnya, ordító, ez emlékeztet arra, miért ne tegyem. Tudom, hogy nehéz abbahagyni, de jobb nem lesz tőle, csak rosszabb. Ha késztetést érzel, fuss, csinálj felüléseket, akármit, vezesd le a feszültséget. Y viselkedését nem lehet megítélni, talán nem tud mit mondani, szimplán ideges, de figyelj... Próbálj meg barátkozni. Ha fáj is, mosolyogj, nézz szembe másokkal, menj el mindenhová, ahová hívnak, és komolyan, egy baráti beszélgetés, nevetés csodát tud tenni, ha hagyod. Ne bízz mindent Y-ra, keress más társaságot, és tudd, hogy fontos vagy. Ha bántanak, vedd fel a "lesz.rom-stílust", képzelj el helyzeteket, amik boldoggá tennének, és ültesd át gyakorlatba.

Pszichológus nem rossz ötlet, de az iskolákban 18 év alatt szülői engedély kell, és megint ugyanott tart. mégis ki állna oda a szülei elé, azzal, hogy anyu, apu, elcsesztétek a nevelésem, vagdosom magam, öngyilkos akarok lenni, itt írd alá, hogy beszéljek a suliagyturkásszal...