Mit szerettek és mit nem szerettek a szüleitekben? Miben kellene változniuk?

amit szeretek apámban : jófej, lehet vele koncertekre járni, nem kell szégyellnem

amit nem szeretek bennük: konzervatívak, mindenről tudni akarnak, turkálnának a cuccaimban hogyha nem jelszavaznám le őket, anyám olyan idióta tud lenni állandóan hogy nagyon, az én szobámban nekinem tetszik valami mer nem oda raktam ahova szerinte kéne akkor hisztizik mer annak nem ott a helye, pedig az az én szobám és én döntöm el hogy mi hol van

amit semmiképpen ne csinálj: ne akarj mindenről tudni, hagyj neki szabad teret, ne tartsad se rövid se hosszú pórázon

ha cigizik pl akkor ne üvöltözz vele neis kezdj el róla vele papolni stb hagyd rá úgyse tudsz ellene mit tenni, inkább csak elfordul tőled( tapasztalat) ugyanez ha részegen jön haza pl

jaés tudjon róla hogy bármivel fordulhat hozzád, de ezt nem kamaszkorban kell neki bejelentened hanem úgy nevelni már kiskorában

14/f remélem hasznos voltam^^

Anyuval élek, hogy miért, azt nem részletezném, de nem is lényeges a kérdés szempontjából.:D Csak magamról és a saját igényeimről tudok nyilatkozni, de azért vágjunk bele.

Anyuban elég sok kifogásolnivaló van, a fő probléma az, hogy a saját képére akar formálni. Azt akarja, hogy olyan legyek, mint ő. Sajnos figyelmen kívül hagyja, hogy alapjáraton teljesen más beállítottságú vagyok (és ez nem a fiatalságom miatt van, ő maga mondta, hogy nem ilyen volt ennyi idősen), ergo nem hagyja, hogy a személyiségem kibontakozzon. Többek között ide tartozik az is, hogy ő humán beállítottságú én meg inkább reál, ebből kifolyólag neki a matek a "gyenge pontja", nekem meg a magolást igénylő tantárgyak (főleg a töri és a föci), ő meg nem akarja elhinni, hogy az ilyen tárgyak bárkinek is nehézséget okoznak, csak mert neki jól mentek.

A másik hibája az, hogy nem lehet vele normálisan beszélgetni. Ha próbálok értelmes emberek módjára kommunikálni vele (nem épp hétköznapi egyszerű dolgokról), oda sem figyel rám és csak 'aha/ühümm/igen/hát ja' jellegű válaszokat ad, utána meg ki van borulva, ha a vele történő társalgás helyett inkább a haverokkal lógok vagy netezek. Továbbá elég szigorú is, nem engedi, hogy 50 m-es körzeten kívül járkáljak a városban felnőtt felügyelete nélkül. Azt sem szeretem benne, hogy meg sem próbálja megoldani a problémákat, mindenért csak a gépet tudja megvonni - persze eredménytelenül.

Mindezek ellenére elég "érzelgős". Ez abban nyilvánul meg, hogy utálja a puszi/ölelés jellegű gesztusok elmaradását, bár ha csak ennyi baj lenne vele, egy rossz szavam nem lenne.:D

Szóval ezekre nem árt odafigyelni, bár ez inkább személyiség függvénye, idővel úgyis rájösz, mi a jó a gyereknek.:D

13/L

13:57 vagyok. Most olvastam vissza. 13:48-nak igaza van a piálással/cigizéssel kapcsolatban. Szerintem nem tanácsos betegesen tiltani a gyerekeket a káros szenvedélyektől, mert ugye a tiltott gyümölcs mindig édesebb, ezért tilalom mellett sanszosabb a függőség kialakulása. Persze nem kell ivásra/bagózásra buzdítani a gyereket, de ha nagyon kíváncsi, szvsz hagyni kell, hogy kipróbálja. Legalább rájön, hogy semmi jó nincs benne.

De persze ez csak egy tipp, csak azért javasoltam ezt a módszert, mert nálam - és több o.társamnál is - bevált.:D

Én azt nem szeretem az apámban, hogy 2 éves korom óta hallani sem akar rólam, és kidobott az anyukámmal és a bátyámmal együtt minket a lakásából. Nos, mindegy.

Anyukám pedig a legjobb anya a világon, apróbb hibái vannak, például -ahogy az egyik válaszoló mondta- néha, ha mondok neki valamit, akkor a válasz "ühüm, aham, pesze!", ha nem létfontosságú a kérdés.

elso vagyok

anyuban az idegesit h iszonyatosan optimista. pl en mar nyolcszor megastam volna a sirom egy szituacioban akkor azt mondja h ne aggodjak mar annyit ugy is lesz valahogy. ha jobban belegondolok ez nem is az o hibaja, lehet h csak en vagyok tul pesszimista es aggodos de akkor is bosszant h mikor duhomben a falat kaparom o csak ugyanazt hajtogatja.

egyebkent 20 L

Elég sok minden van, de talán ezeket nem szeretem a legjobban:

pl. amikor beleszólnak mit csinálok, meddig gépezek stb.. Állandóan faggatóznak, kérdezősködnek, hogy hol voltam.

Mindig kioktatnak, hogy ezt így kellene-úgy kellene csinálni.

+ Anyum is olyan, hogy ha netalán én érdeklődök felőle/vagy ha valami gond, van akkor lerendez egy szavas válaszokkal. :/

Nekem mondhatni jók a szüleim így.Én néha azt változtatnám meg anyuba,hogy kötelezze,hogy együnk rendesen,mivel apu meghalt sajnos és csak ő maradt ugye azelőtt nagyon el voltunk kényeztetve meg minden szóval szerintem a szülőknek néha erőltetni kéne az ételt a gyereknek.(Én például van olyan,hogy felkelek 11 órakor és eszek valamikor kettő után ami nem jó.)

Nkeem mondhatni tökéletes volt a gyermekkorom ugyanis én tanultam a testvérem hibájábó(nagyobb) és mire én megnőttem már anyu is értette hogyan kell bánni a kamasz gyerekkel.Elenged mindenhová CSAK SZÓLNOM KELL meg tudnia kell,hogy kikkel vagyok.Akármeddig kint maradhatok ha csak nem vagyok a város közepén hanem itt a környéken.És igaz!Nem szabad megvonni a gyereket semmitől se pl én kimehetek ameddig csak akarok,akkor se szólt anyu mikor tudta,hogy picit ittam szilveszterkor és tudja,hogy kipróbáltam a cigit is.Talán azért mert nem orditotta le a fejemet,talán azért mert nem vert meg ilyenkor sem lehet azért nem iszom,nem cigizek,10 előtt hazajövök magamtól is és jó jegyeim vannak,pedig egy szóval se mondta,hogy tanuljak csak megkérdezte,hogy tanultame és nem akartam a szemébe hazudni ezért mindig kimenés előtt tanulok :)

Szóval a gyereket se rövid,se hosszú pórázon,teret hagyni neki hiszen ő is ember csak kicsiben és nem követtetni a rokonokkal SOHA.Ja meg persze éreztetni,hogy szeretik és mindig kedvesen beszélni hozzá kiskorától,mert akkor nem fog nagyobb korában utálni :D

14/L