Mondod a gyerekednek, hogyha valamiben kiemelkedő vagy tehetséges?
Mondjuk, ha sokkal szebb hangja van, de tényleg sokkal szebb és elindulhat ilyen irányba, énekesnek. Vagy, ha sokkal magasabb másoknál, és ezért előtte nyitott a kosaras-röpis-modell pálya, amiben sikereket érhet el. Vagy, ha sokkal kisebb másoknál, és simán lehetne miatta zsoké, de nyilván mások, akik magasabbnak születtek, nem lehetnek. Esetleg, ha kiemelkedően szépen rajzol, vagy elképesztő a memóriája vagy sokkal magasabb az iqja, vagy sokkal hajlékonyabb, esetleg elképesztően szép gyerek, vagy remek a labdaérzéke. A tehetségének, különlegességének tudatában neveled fel? Mondod neki, dicséred érte? Hogy viszonyulsz hozzá, ha mondjuk pozitívan beszél magáról, illetve objektíven látja a világot, hogy ő indulhat rajzversenyen, vagy énekes, amíg másnak nincs esélye?
Mindenképp negatív, ha valaki tisztában van a saját kiemelkedő képességével és titokban kell tartani, nem beszélhet róla? Miért vált ki ellenszenvet, ha valóban jó valamiben(nem szubjektíven) és mondja is, hogy örül neki? Nyilván nem egy dolog határozza meg, de azért rohadt jó, ha van ilyen és lehet büszke arra, ahogy született. Más, nem kiemelkedő dolgainál bezzeg lehet mondani, hogy jól rajzolsz/szépen énekelsz/okos vagy/ügyes vagy, de amint valóban igaz, egyből ellenszenvet vált ki és nem szabad szóbahozni, mert egyből mondják, hogy "nem az határoz meg", "ne vágj fel".. de átlagos képességgel születettek dicsérhetik magukat, nem felvágás és lehetnek büszkék magukra. Nevetsége.. Az emberek olyan..
válasza:
válasza: válasza: válasza:Igen.
“ő indulhat rajzversenyen, vagy énekes, amíg másnak nincs esélye“
Ilyet viszont sosem mondanék neki. Lehet marha szépen rajzol de nem annyira szépen énekel és mégis énekes akar lenni. Nem fogom azt mondani hogy nincs esélye. Ha sokat dolgozik lehet lesz és azt sem szeretném ha azt hinné csak mert ügyesen rajzol biztos ő nyer rajz versenyt mert másnak esélye sincs.
válasza: válasza:Így nem. Nem hiszek a születetett nagy tehetségekben. A legtöbb tehetség kemény munkával érte el azt, amit. Pl: az asztmás fiú, akinek azt ajánlották ússzon, majd olimpiát nyert - ráismersz?
Dícsérem őket, támogatom abban, amit szeretnek, de soha nem szapulok másokat az ő dícséretük közben.
Én hiszek benne, hiszen magasnak, alacsonynak, gyönyörű énekhanggal, magas iqval, elképesztő finommotorikával születni kell. Nyilván el lehet érni sok mindent kemény munkával, de átlagos iqval nem lesz valaki matekversenygyőztes, zenei hallás nélkül nem lesz soha jó énekes, magasak nem tudnak összemenni és pl nem lehetnek jó zsokék, és nem sok 150centis kosárlabdázó van, a profiknál semmiképp.
Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet elérni, mert nem úgy születünk és ebben nincs semmi rossz. Abból kell gazdálkodni, ami van.
Az tény, hogyha indulnak jövő héten egy versenyen, nem fog eredményt elérni a pálcikaembert rajzoló gyerek, ahogy a hamisan éneklő sem, meg a hármas matekos sem. Egyszerűen mert ott és akkor nincs hozzá megfelelő képessége, és bizonyos dolgokat talán sosem fog tudni elérni, csak jobb lehet benne. Nyilván az én gyerekem sem azt mondja, hogy "belőled sosem", hanem aktuálisan most ez van, te ebben nem vagy olyan jó(vagy egyáltalán nem), mint én és ez tény, ő sem a semmiből hozza elő.. más meg másban jó, egyik képesség nem értékesebb a másiknál, de mérhető. Miért kellene értékteleníti azt, aki büszke arra, hogy jó valamiben és pozitívan, reálisan nyilatkozik róla?
válasza:Az enyém sportol, az edzők szerint van hozzá érzéke (és a test felépítése is remek hozzá), kitartó, gyorsan tanul és imádja a választott sporto. Nyilván dícsérem. De sose mondanék neki olyat, hogy másnak nincs esélye mellette (hiába dobogós minden versenyén). Egyrészt mert hiába a "tehetség", ha nem párosul szorgalommal és kitartással akkor semmire sem megy vele, másrészt nincs olyan, hogy nem lehet őt legyőzni. Mindenkit lelehet. Elég ha nincs ott fejben (bármi miatt) és máris hibázik, amin elcsúszhat a meccse. Plusz ha ő úgy áll hozzá, hogy őt úgyse lehet legyőzni, mert a legjobb és összekerül egy olyannal, aki küzdeni fog, mert bizonyítani akar akkor vége, simán legyőzi, mert ha elbízza magát, akkor nem tesz bele 100%-ot.
Nagy a különbség az egészséges önbizalom, reális énkép és a beképzeltéség között. Tisztában van vele, hogy ügyes, ha így folytatja van esélye magas szinten is űzni. De nincs elszállva (mi sem), nem kérkedik (mi sem), nem hiszi mindenkinél jobbnak magát. Az visszatetsző, ha ő "mindenkinél jobb", ezt hangoztatják is. Más az, hogy büszke vagyok rá. Az vagyok, ha nem lenne dobogós akkor is az lennék, mert látom mennyi munkát tesz bele. Meg más a kérkedés, a bezzegelés és az, ha azt hiszem, hogy ő a legjobb és mának esélye sincs. Mert rengeteg ügyes, tehetséges gyerek van, sokszor a szorgalmon és az alázaton múlik, hogy meddig viszi vele.
Na meg hiába van valakinek érzéke valamihez, ha nem szereti. Nekem pl abszolút hallásom van 🤷🏼♀️. Jártam zeneiskolába is, de utáltam szerepelni. Itthon tök jól elvagyok ezzel, tudok több hangszeren játszani, tisztán énekelni. De nincs az a pénz, amiért én színpadra állnék.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!