Mit rontottam el, hogy ne szeret engem sem a kamasz lányom?

Tudomásul venni. Kamaszként pont azt teszi, ami a dolga. Az lenne a baj, ha nem ilyen lenne. Most van itt az az életszakasza, amikor megtanul leválni, hogy kialakítsa a saját felnőtt identitását. Ehhez el kell távolodnia a szülőtől. Fejlődik, hát még jó, hogy nem marad olyan cukimókus 3 éves, akit vinni kell a homokozóba. A kortárs kapcsolatok kerülnek előtérbe a szülőhöz képest. Normál esetben a húszas évei elején visszatér, persze nem ölelgetős formában. Ne szenvedj emiatt, és pláne ne alkalmazz érzelmi zsarolást. A számodra elfogadhatatlan stílust utasítsd vissza. Nem veszekedve, nem is áldozatként sírva, hanem felnőttként határozottan."Velem így nem beszélhetsz." Kellenek neki a szabályok, határok, az neki biztonságot ad.

A házimunkába viszont be kell vezetned, egyszerűen kellenek, hogy legyenek szabályok, aminek az elmulasztása következményekkel jár. Például ne mosd ki az ő ruháját, és tájékoztasd, hogy ezt neki kell megtennie. Mondanám azt is, hogy ne főzz, ha ő nem vásárol be, csak az nem fogja zavarni, megoldja hideggel vagy gyorskajával. A mosogatást se nagyon lehet megoldani, mert ha magad után elmosogatsz, akkor ő ki fogja venni a tiszta tényért. Az ő szobáját semmiképp ne takarítsd, vagy koszban marad, vagy megunja, ez az ő döntése. Beszéld meg vele, hogy márpedig házimunka egy háztartásban van, és abból neki is ki kell vennie a részét, mivel ott lakik.

Az enyém is undok néha nagyon. 16,5 éves. De az ölelést puszit engedi, sőt, igényli is.

Házimunka nálunk is nuku. 😪

De jól tanul, ezért nem is csesztetem.