Aki tud, segítsen, fontos! Mit tanácsoltok?

Hosszú kérdés - hosszú válasz. Bocs.

"Ahogy kamaszodtam 15 éves koromtól ez egyre romlott" - anyukád ekkor érezte először azt, hogy a pici kislánya, aki a szeme fénye, mert normális lett szerencsére a bátyjához képest (már elnézést) nem csüng tovább rajta, kinyílt a világra és távolodik - ő így élte meg, ha szerinted nem is így volt. Ezért, mivel édesanyád nem felelősségteljesen gondolkodó felnőtt ember, aki az élet menetét nem akarja elfogadni, erre úgy reagált, hogy benned bűntudatot keltve megpróbált érzelmileg magához láncolni. ez sikerült is neki, hiszen most nem tudod eldönteni, hogy mit is akarsz, mert bármiben is döntést hozol, rögtön ott a hang a fejedben, hogy "mit fog ehhez anyád szólni?"

"mert hiányzott az, hogy megöleljen és szeresse azt akit én is" - ez egyfajta büntetés. Megvonom tőled a szeretetem, hogy tudd, mit élek én át, hogy tudd, bűnös vagy, bár nem tudod, mit követtél el - annál jobb. A bűntudatkeltés legjobb eszköze. Sose élj vele.

"Komoly elhatározásaink és céljaink vannak az életben, és attól félek anyu megint keresztbe tenne" - volt már olyan, hogy keresztbe tett? vagy egyszerűen annyira nem bízol már benne, hogy bár nem volt rá még precedens, te belevetíted, hogy másképp nem is történhetne?

"Mit tudnék tenni, hogy végre megértse nem pici lánya vagyok már" - ez ellen semmit, nem is kell. Aki egyszer szülővé vált, az nem tud kibújni ebből a szerepéből. Csak megtanul együtt élni azzal, hogy a gyerekei felnőnek. Tanulási folyamat, s van, aki ezt a leckét nem akarja megtanulni. (Továbbmegyek: Magyarországon egyenesen tabu ezt megtanulni.)

"hogy vannak céljaim" - ez a legfontosabb, mindig legyenek.

"Szeretném a barátomat is elfogadtatni" - amit elmondtál anyukádról, abból az jött le, hogy ez egy hiú ábránd. A barátod maga lehet az arab sejk fia a dalai lámával keresztezve, neki akkor sem fog tetszeni, mert elvitte a lányát. Ha elszánt vagy, akkor belátja majd, hogy nem tehet semmi, jobb, ha megszokja. Idővel meg is szeretheti, de ez nem fog egyik napról a másikra menni.

"és anyu támogatására annak ellenére, hogy felnövök szükségem van" - ez egy tévedés! Nincs rá szükséged, pont ezt akarta beléd nevelni, mint a legtöbb anya, hogy nélküle nem tudsz létezni, pedig dehogy is nem! Önálló, felnőtt ember vagy, aki tud dönteni (hiszen azt a legkomolyabb döntést már meg tudtad hozni, hogy összekötöd valakivel az életed, akkor meg tudod hozni az önfenntartáshoz szükséges döntéseket is). Merj váltani, merj lépni, merj kilépni! Menj ki a pároddal külföldre, hogy tiszta lappal és tiszta fejjel tudj gondolkodni azon, mi is történt veled mostanáig a családodban. Nem fog ez örökké így maradni, mit most van, a helyzet megjavítható. csak kicsit kívülről látva át kell gondolnod, hogyan is állsz a dolgokhoz és hogy kiszolgáltatod magad vagy megoldod a helyzetet.