Ti mit tanácsoltok ebben a helyzetben? Patthelyzet.

Tudom, hosszú de légyszi olvassátok végig!8.-os lány vagyok. Van egy lány osztálytársam, akivel a kapcsolatunk kiskorunktól kezdve hullámzó volt. Egyszer jól elvoltunk egymással, egyszer meg szó szerint utálkoztunk. Ez így ment huzamosabb ideig. Majd volt kb. fél év, amíg rosszban voltunk. Én nem foglalkoztam vele, de ő egyfolytában gyártotta rólam a pletykákat. Mindez nekem is rosszulesett ezért sokszor kibesztélem, hogy miket tett velem, stb.

Ő szerintem mindig is elviselhetetlen volt. Hihetetlenül gyerekes, a hozzáállása mindehez negatív. Ha valakit nem szeret nem tudja egyszerűen csak levegőnek nézni, hanem pletykákat gyárt róla, rászáll a barátnőire, lenéző pillantásokkal illeti. Azokkal csinálja ezt, akikre valamilyen okból féltékeny. Például lányok akiknek vannak fiúbarátai, az ő barátnőinek a legjobb barátnői, szép lányok, népszerű lányok. Gondolom 1. féltékeny, 2. a vetélytársat látja bennük, stb. Vagy kitalál valamilyen okot hogy "utálhassa" őket, vagy ha még nem ismeri őket, csak mondjuk egy új közösségbe kerül, akkor elintézi azzal, hogy "nem szimpatikusak". De ő nem nőies, és ha mondjuk alapozót kensz magadra akkor már ugye "ri.banc vagy"..-.-

Ezt az össze-vissza utálkozást abba akartam hagyni, mert rászállt a barátaimra, pletykált, stb. ezért elhtaároztam, hogy csak akkor beszélek vele ha muszáj, levegőnek nézem. Ez sikerült is, ám egy szakörre mindkettőnket ugyanabba a csoportba osztottak és neki valahogy magától értetődött hogy mi együtt fogunk menni, az első pár alkalommal állandóan hívogatott hogy megyek-e, melyik busszal megyek, stb. Nem szeretek vele menni, mert SEMMILYEN közös témánk nincs, pedig én tényleg bőbeszédű vagyok, meg barátságos, de semmi, semmiben nem értünk egyet, nem tudok semmiről beszélni vele. Ja meg persze visszafele is együtt megyünk. Az út elég hosszú. Van mikor "véletlenül" lekésem a buszt, vagy ilyesmi, és az odautat el tudom kerülni, de a visszautat lehetetlen. Ma pl egyetlen szót nem szóltunk egymáshoz, ezért inkább úgy tettem mintha nem is ismerném csak egymás mellé ültünk, mert így volt szabad hely. (hogy ne legyen olyan kellemetlen)Mit tudnék csinálni? Ha már úgyis ilyen közömbösek vagyunk egymásnak akkor csak üljek másik helyre vagy tényleg tegyek úgy mintha nem ismerném? Gondoltam már erre, de nagyon kiismerhető természete van, és akkor tuti úgy venné hogy "na mi most akkor rosszban vagyunk", és akkor megint kiszíezné a dolgokat és megint utálkozna.. Mondom, vele semmit sem lehet csinálni... Ráadásul az ismerkedésben is hátráltat, én TUDOM, hogy hogyha egyedül lennék akkor jobban menne. Ha valamihez odamegyek (azon a szakkörön) akkor olyanokat szól amivel rossz színben tüntethetne fel a másik előtt.

Alapvetően mindenki szánalmasnak tartja, és végülis engem sem érdekel mit terjeszt, csak azért fontos ez, mert némelyik osztálytársam olyan hiszékeny, hogy mindent elhisznek neki.

Beszélni nem lehet vele, hogy leülünk és megbeszéljük vele, á nem, akkor mindent tagad, máshogy tüntet fel, stb.