Mit tanácsoltok nekem? Elmenjek az esküvőre?

Elsőnek: 11 éves vagyok. Leülnék apával beszélni, már ezt tenném nem is tudom hány éve, de vele egy komoly szót nem lehet váltani, hacsak nem olyan dologról van szó, amiből egy mukkot nem értek. Egyszer még tavasszal ameddig nálunk lakhatott, meg kellett beszélnünk egy fontos dolgot, ami anyához kapcsolódik, egyszercsak elkezdte szidni, meg mondani, hogy mekkora genya, én felpattantam az ágyról és azt mondtam, hogy ez nekem magas, erre nem ám elgondolkozott arról, hogy mit csinál, mert mindig neki van igaza, másra nem is gondol, hanem bejött a szobámba és azt mondta, hogy nagyon butuska vagyok, amiért nem hallgattam meg... Valahogy a szüleim sosem azok voltak, akikkel leülök és megdumálok mindent (anyával minden magától megoldódik mindig), amivel probléma van. Azért (is) nehéz a helyzet, mert nem szeretném, hogy apa haragudjon rám..Tavaly kaptam egy egyest (rodalomból, csak néhány dolgot húztam alá egy mesében azokból, amiket kellett, egy másik lány szintén, de ő "tökéletes" [emellett jó fej, csak a tanárok kivételeznek vele] és nem kaphat egyest, csak hármast, én meg kaptam egy bazinagy egyest, mondván én úgyis kijavítom, mert okos és ügyes vagyok...) és látszott apán hogy mennyire csalódott és haragudott (mintha nem mesélte volna sokszor, hogy kitűnő tanuló volt, de a magatartása..hát khm..) és az nekem fájt..Ráadásul márcsak 2 hetente találkozom vele, és nem bocsát meg olyan könnyen. Anyával tegnap beszélgettünk erről, ő azt mondta, hogy menjek el, mert haragudni fog és nem jó, ha ritkán találkozunk és akkor is haragszik, én mondtam neki, hogy ez már kényszerítés, hogy nem dönthetek, mert ő azt AKARJA, hogy elmenjek, viszont ha nem megyek, akkor úgy viselkedik, hogy lelkiismeretfurdalásom legyen, hogy megbánjam, hogy nem mentem el és valami nem úgy volt, ahogy ő akarja.

Azt nem szeretem, hogy ő nem mindig olyan, mint egy igazi apa..Nem lehet vele semmit se megbeszélni, erőszakos és mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy neki tetszik. Persze vannak jó tulajdonságai, szóval szeretem, ne értsetek félre.

Másodiknak: Nem tudnánk megoldani, hogy csak 1-2 órára legyek ott. Egyrészt, mert akkor is megsértődik, másrészt mert fél órára lakik innen, anya azt se tudja, hogy merre van a település, a férje meg..Ő anya férje, 1 éve még nem is tudtam arról, hogy létezik, de mivel ez már nem maradt így, inkább tegyünk úgy, mintha nem tudnánk egymásról.

De igazából apa jegyesét kedvelem..Csak sajnos nem velük lakom.

Apa sajnos nem olyan, hogy zsarol, haragszik, meg minden, de ha rá se hederítünk, abbahagyja, neki ilyen az alaptermészete. Anyával is ezt csinálta. (De érdekes módon ő sosem mond apáról semmi rosszat, csak a tényeket, mert ő szívesen lenne jóban vele.) Volt már olyan, hogy apa valamiért megharagudott és én próbáltam hozzászólni, de azt mondta hogy dolga van és nem ér rá. Aztán kiment külföldre néhány hónapra és úgy tett, mintha mi sem történt volna, ugyanúgy szeretett, mint előtte. De amennyire ismerem, csak azért békélt meg, mert nem láthatott.

Tegnap este beszéltem anyával. Azt mondta, hogy menjek el, ne bántsam meg.(Jogos, hogy jobban tudja, pont idén 20 ée, hogy ismeri.) Ha valamit nem akarok, akkor anya azzal áll elő, hogy kamaszodom és ezért mindennek ellenszegülök... Pedig évekkel ez előtt is kismilliószor volt olyan, hogy valamit nem akartam és meg tudtam őket győzni.

Bocsi a hibákért, de sietek, mert itt van a mamám.