Miért hozzám jön mindenki a problémaival?

Ha valakinek az osztályomból valami kínja-baja van, akkor nekem mondja el mindig és tőlem vár segítséget. Fiúk, lányok egyaránt jönnek. Persze van bennem annyi, hogy nem adom tovább senkinek ezeket. Néha úgy érzem magam, mint egy pszichológus és sokszor elég kínos.

"Jaj, most a Tibike a Katikával akar járni! Én miért nem vagyok neki jó?!"

"Ádika most tökre ki van akadva rám, mert állatira nem segítettem neki a matek dogába, és a tetejébe azt hiszi, hogy én segítettem a Pistikének a lopásban."

"Otthon a tesómmal nem vagyok valami jóban. Talán azért, mert ő rocker én meg nem? Tudsz segíteni?"

És még sok más.

Természetesen ezek a nevek nem a valódiak, sosem adnám ki azt, amit rám bíztak. Sokszor mondtam már nekik, hogy nem én vagyok az emberük, menjenek szülőkhöz vagy tanárokhoz, de állandóan hozzám jönnek. Én meghallgatom őket és a beszélgetés végén célzok rá, hogy talán ezeket nem velem kéne megbeszélni. Nem mintha unnám, csak érdekelne, hogy miért pont én vagyok az, akinek elmondják ezeket.