Ki mit gondol a mai tizenévesekről?

Azt, hogy vannak jók közöttük és vannak rosszabbak. Törődni kellene velük. Ha nem azt hallgatnám folyton, hogy jaj kislányom, milyen elcseszett vagy, mert nem vagy kitűnő, akkor lehet, hogy normálisabb hangnemet ütnék meg velük. De ha mindig az a mérce, hogy miért nem vagyok olyan, mint az XY, mert ő biztos nem festi feketére a körmeit, és a többi, de közben a más gyereke nem érdekli, akkor kösz, én sem leszek bájos angyalka. Mert anyám és apám tökéletes volt, igen...

De az nem számít, hogy írok a versenyek sem számítanak, ha nem vagyok első. De soha ne legyen rám panasz, éljek társasági életet de legyek kitűnő, legyek szép de ne divatozzak, ne a pasikkal foglalkozzak de "válasszak jól"... Na, ezért vagyunk elcseszett generáció. De az, hogy valamit jól csinálok és szóvá tegyék, lehetetlen. Mert az igazgatónk lánya tökéletes, és miért nem vagyok én ő. Szívesen visszavágnék, hogy magától kérdezze meg...

Én soha nem mesélek semmit... Ha meg igen, akkor jaj kislányom, ne ilyen apróságokkal foglalkozz. Nekem az nem apróság, sokat számít, de bízzak meg bennük, ha mindig én vagyok leosztva, és naponta hallgatom, hogy milyen rosszul sikerültem, és semmit nem érek,, egy senki lesz belőlem. Aztán meg hallgatom, hogy az is a félre-sikerültségem jele, hogy nincs önértékelésem.