Más is utálja a rokonokat és a családi összejöveteleket?

nagyon ismerős. én túl tudom élni ezeket a jópofizós összejöveteleket, de nővérem iszonyatosan gyűlöli - benne egyébként is dúl az indulatos vér -, és amióta elköltöztek a barátjával, minden alkalomra - névnapok, karácsony - úgy jönnek, hogy elkerüljék a rokonokat. ha mégis összefutnak, feljönnek a szobámba beszélgetni :)

én is midnig agyhugykövet kapok tőle, bár be tudok kapcsolódni a témába, de egyszerűen akkora az űra két generáció között, hoyg az valami elképesztő...

Én szerencsésnek mondhatom magamat, mert a nagymamám által eléggé egyben van a család. A nagynénéim heti (néha már-már napi) szinten átjárnak, mert mamámmal lakom, akit imádnak :) igazából nekem pl. a nagynénéim olyanok mintha a nővéreim lennének :) unokatesóimmal kicsit kevesebbet vagyok, a kisgyerekek idegesítenek sokszor (két 5 éves kissrác), az egyik unokaöcsémmel nagyon rossz a viszony, de úgy alapjáraton egyben van a család. Nagybátyámékat meg sajnos ritkán látom. Persze, nálunk is vannak fárasztó rokonok (mama öccse és annak felesége vagy az egyik nagynéném barátja), de ővelük ritkán találkozok. Nálunk nem nagyon van jópofizás mert, aki nem kíváncsi a másikra, az nem találkozik vele (bár nálunk ez ritka), aki meg jön az mamámhoz jön végülis, tehát "haza" :) hál' Istennek apuékat nem kell látnom, szóval erőltetett rokonozás részemről kilőve :) szóval én szeretem a családi összejövetekeket :)) 19/f