Mit kell ezen ennyit csámcsogni? Miért olyan nagy cucc?

Amúgy bejárós vagyok, de most szerda és csütrörtök éjszakja koliban kellett aludnom, mert nem volt otthon senki, és féltem volna egyedül az üres lakásba (most ki lehet röhögni).

Naplót írok, és a naplóban benne voltak a számaim, akkordokkal, minden. És elolvasták úgy, hogy nem is tudtam róla. Aztán másnap délelőtt ott volt az egész osztály (és az iskola (szerintem)leghelyesebb fiúja, aki nekem nagyon tetszik), és a szobatársaimnak eszébe jutott skandálni, hogy "énekeld! énekeld!" és elémtartották a papírt, addigra már mindenki be volt avatva, hogy "hallottad hogy Esztinek saját számai vannak???", és el kellett énekelnem. Az osztály kollektív reakciója nagyjából az volt, hogy "hú, ez tök jó!", de volt vagy öt-tíz lány, aki elkezdett cikizni meg fikázni, de nem a dalaim, hanem engem. Nem voltunk barátnők, de ellenségek se, inkább olyan semlegesek. És azóta le se szálltak rólam, facebookon is folyton írogatnak az üzifalamra, hogy szánalom vagyok, meg minden... Az összes hasonló plázacica ismerőseiket riasztották, és most összeállva utálnak. Megkérdeztem, hogy mégis mi vajom, mivel érdemeltem ezt ki, de nem válaszoltak, csak folytatták, hogy szánalom, meg hogy még ekkora pancsert... Nagyon közel vagyok ahoz, hogy eldurranjon az agyam.

Bocs a hosszú leírásért.

15/l