Titeket is gyulol a lányotok (14 ev)? Teljesen remenytelennek latom a helyzetet. Szerintem nem fog valtozni, mert a szemelyisege is olyan.

Nagyon összetett a probléma, itt a nagyszülők is bőven kavartak a levesbe.A volt férjem is.A lényeg, hogy mindenki hibájáért csak én vagyok a felelős a lányom szerint én csak egy "önző, béna k..a vagyok." És ezt folyamatosan hangoztatja is.a párom meg az ördög. ezt a vetítést azért nem könnyű kibírni. A stílusával folyamatosan meg akar alázni. A párom meg már nem bírja idegekkel és , ha ketten rázendítenek..

Azt hiszem újra kaptam egy kis energiát, hogy hihetetlen határozottsággal, türelemmel, mindegyik fél igényeit igazságosan figyelembe véve és tudva kinek hol a helye, ezt kifejezve, tartsam a frontot.én is haragudtam a szüleimre, de mindig tisztelettudó voltam. Kikészítő állandóan azt érezni, hogyha én nem tartom az egyensúlyt kitör a "III. világháború" a családban., Inkább vigjátékban szerepelnék vagy egy limonádé darabban, pálmafák árnyékában.

Kedves Lányka!

Ebben az esetben megértem a dühödet, még szerencse, hogy ott van a nagymamád. Ha a párom ráemelné a kezét és bántaná a gyermekem,nem maradnék vele.A gyerek életét nem tenném tönkre.De nálunk csak időnként és csak verbálisan megy el addig a határig, ami nem megengedhető.De, amikor a lányom kedvesebben viselkedik,pl. visszaköszön, tisztelettudóan válaszol, rögtön megdicséri a párom.Én meg igyekszem több időt tölteni a lányommal. Hidd el, ha tudtam volna előre ennyire nehéz lesz, nem biztos, hogy elkezdtem volna. Remélem jobbra fordul a sorsod!Próbálj kettesben beszélgetni anyukáddal, de ne vádaskodj. Egyszerűen beszélj magadról, a dolgaidról.