Anyukák! Nektek ez, hogy esne? A legtöbb anyósnak az ünnepekre megy el az esze?

Dehogy ondjál semmit annak a gyereknek! Eszedbe ne jusson.

És egyébként ha van egy csöpp eszed, akor pont úgy kezeled a helyzetet, ahogy a férjed tanácsolja. Sok kapcsolatototok úgysincs ezek szerint a nagyival, hamarosan még kevésbé fogjátok érdekelni, ezt tudomásul kell venni. Vagyis nem kell, de változtatni nem tudsz rajta...

Szóval nézz át a nagyin, zárd ki az életetekből, valóban nem ér annyit, hogy idegesitsd magad rajta.

Többé már ne szólj, ha bárkinek bármi ünnepe van, nem fog hiányozni az ő nem szivből jövő ajándéka senkinek...

Tényleg ne mondj semmit a gyereknek. Úgyis érez Ő ebből valamennyit, ne terheld a részletekkel. Ha ti szeretettel nevelitek, nem származik hátránya anyósod viselkedéséből.

Azt azonban nem tartom jó ötletnek, hogy kizárd az életedből. A kisebbik csemetédnek Ő a nagymamája, szüksége van rá. Nekem híresen rossz volt anyósommal a viszonyom,mindenbe beleszólt, áskálódott ellenem. Amikor a férjem elhagyott 3 gyerekkel, teljesen megbolondult, mindenféle őrült dolgot terjesztett el rólam. Végiggondoltam és rájöttem, egyszerűen fél, hogy elveszíti az unokáit, és ez így nyilvánul meg nála. Elkezdtem elhordani hozzá a gyerekeket, tanácsokat kértem tőle, vagy csak úgy néha rányitottam az ajtót.

Most már új házasságban élek, mégis nagyon jó a viszonyunk. Amikor megszületett a pici lányom, újra eldurvult a helyzet, gondolom aggódott a pozíciója miatt. Így hát a picit is elkezdtem hozzá hurcolni, néha egy fél órára rábíztam, stb... és minden rendbe jött.

Mindezt azért írom le, mert a harag rossz tanácsadó. Az anyós, a nagymama sokkal mellőzöttebb szerep,mint a szülő, a feleség. Éreztetni kell vele, hogy hasznos, hogy szükség van rá. Szerintem enyhülni fog a helyzet. Jó alkalom erre a közeledő Karácsony. Kívánom, hogy töltsétek boldogan és békésen.