Sokat várok, jogosan haragszom?

Elviszem könyvet venni, imád olvasni. Nem extra dolog, van vagy 200 saját könyve.. Kinézem, hol van az a könyv, amiből van film is, amit már 3x látott és imádott és egyszer nem volt nálam kedvezményes kártya és nem engedtem megvenni, mert 5000. Megyünk, megállok a polcnál, hogy könnyebben észre tudja venni és azt választani, miután magától "megtalálhatja". Hazafelé nálam van kb 10 kilónyi cucc, aminek a fele az övé, hogy ő tudjon olvasni séta és utazás közben, fogom a dolgait is. Egy hely van a buszon, megyünk, elémvág, leül olvasni. Megkapaszkodok az ülésénél félkézzel fogva a kabátját, dolgait és belenézek a könyvbe, amit olvas, mire behajtja a fedelét, hogy ne lássam. Majd kérem, hogyha már ül nyissa ki és ne direkt takargassa. Nem nyitja és közli, hogy nem akarja, hogy olvassam a könyvét én is és egyébként is azt szoktam mondani neki, hogy ő ne olvasson bele máséba(idegenekébe a buszon) úgyhogy ezért szerinte fair, ha én sem nézhetem az övét. A filmet együtt láttuk, én mutattam a saját netflixemen, sima 12es karikás. A felháborodástól meg a figyelemtől(néztek minket) csak annyit tudtam mondani, hogy én biztosan nem utazok vele és odébbmentem.

Nem szólok hozzá két órája és ő is kerül, olvas, elvan. Tökre nem fogja fel, hogy milyen rohadt bunkó kis szörnyeteg.. Legszívesebben lekevertem volna két nagy pofont. Vagy csak én fújom fel? Kinézem, elviszem, megveszem, cipelem a cuccait, ő magától értetődően leül az egyetlen székre, és amíg kapaszkodok a holmijával, hogy nyugodtan tudjon olvasni, lefelé sem nézhetek közben, mert akkor látom az oldalt, amit olvas és azt nem akarja..

Felfújom? A magyarázáson túlvagyunk, meg egy kamu "sajnálomon" is.