Sokat várok, jogosan haragszom?

Az ő kabátját is vittem, amit levett, mert melege volt, hogy tudjon olvasni, ő kért meg rámtestálva az xedik darabot a táskáján és neki is vett dolgokon kívül, tehát nem az van, hogy a nekivett dolgokat nem akarom cipelni. Két cipőt nekem is vettünk, meg ugye volt nekem is táskám. Egy szavam nem volt, örültem, hogy megvettem neki a cuccokat és olvasott. Ez rohadtul nem zavart, tényleg vittem az Astoriától vagy 15 percet, 80%ban én szoktam vinni a dolgait és engem nem zavar, mert máskor normális velem.

Az ő kedvéért fogtam, hogy örüljön, ő ült, én meg akkor sem szóltam, jó volt látni, hogy olvas és örül neki, nem mártírkodtam és sosem hoztam volna fel, mint ahogy a korábbiakat sem, ha nem kezd el undokoskodik mellé, hogy rá sem nézhetek a könyvére..mint valami szolgának. Arra jó vagyok, hogy vigyem a cuccát, hogy félrelökjön a helyért, de rá már nem nézhetek a könyvére, mert az sérti a nem is tudom mit, mivel nem lesz kevesebb tőle, ha már is ránéz a cuccára.. Azért van egy szint nálam is, amennyinél nem megyek lentebb és rászólok, hogy vegye már észre magát. Ameddig nem szemétkedik és él vissza a jóindulatommal, addig nem zavar semmi.

Kiskamasz, nem kisgyerek, önállóan közlekedik, menstruál, nem egy óvodás és nem hiszem, hogy mindent ki kellene harcolnom, mint egy idegennél, vagy egy egyoldalú kapcsolatban, vagy ledirigálni neki, mit tegyen, mint egy gondolkodni képtelen embernek, mikor már elég nagy hozzá, hogy felismerje a helyzetét. Ismerem a kortársait, rendesek és segítőkészek, odafigyelnek. Mikor mentünk be az osztályba és vittem valamit nekik ugrottak, hogy "vigyek valamit?" miközben az én gyerekemben fel sem merült ilyesmi. Ez nem a korából adódik, hanem a személyiségéből. Nem normális, hogy ilyen helyzetben nem nézhetek rá a könyvére, mert neki épp olyanja van, egyszerűen úgy érzem elkényeztettem, de másrészt miért ne kényeztetném, hisz a gyerekem, örülök, ha jó és könnyű neki, amíg normálisan viselkedik velem. Normális gyerek ezt nem engedi meg magának az anyjával szemben szerintem, pláne ilyen helyzetben nem..vagy nem tudom, a tiétek megcsinálná és hagynátok neki? Mondom nem kisgyerek, hanem kiskamasz és nem óriási elvárásom volt, csak néztem volna a könyvet, amit úgyis kinyit magának.

Szerintem ebben a korban már kétoldalúan kellene működnie a dolgoknak, azzal vagyunk rendesek, arra figyelünk oda, aki rendes velünk, kölcsönösség elve meg ilyesmi. Minden más kapcsolat kihasználáson alapul, amire a gyerekem amúgy is hajlamos, de kezdi kinőni..

Szerintem megsértődhetek, ha szemét velem a gyerekem, én is ember vagyok. Mondtam, megmondtam neki tisztán, miért, mire ő lerázott egy kamu "sajnálommal", de láttam a fején, hogy csak azt akarja, hogy befogjam. Totál tehetetlen vagyok, nem tudok hatni a gondolkodására.

Egyébként nem engedek meg mindent neki, sőt, pont rendben van.. és sokat beszélünk, meg segítek neki helyzetet magyarázni, mert sok konfliktusa van a barátaival és nem mindig veszi észre magát. Mondjuk a barátai sem mindig.

Meg mi ez a nyisd ki a szád? Elolvastad te, hogy mondtam neki, hogy nyissa ki normálisan? Erre mondta, hogy nem fogja, mert akkor én is olvasnám!

Jó lenne, ha olyan segítene akinek megy az értő olvasás.